Lang Ádám elmondta, hogy az öltözőben síri csend volt az andorrai kudarc után.

„Az Andorra-meccs katasztrofális volt.

Rendben, sok új emberrel játszottunk, de nagyon kifogásokat nem lehet keresni. Ezt úgy elrontottuk, ahogy volt. Egyénileg is mindenki maga alatt teljesített. A hozzáállás, a vállalkozó kedv is kisebb volt. Ők pontosan tudták, mit akartak játszani. Romboltak, futottak, akartak. Belőlünk ez hiányzott. Pedig az NB I-ben ez egy kieső kiscsapat lenne. Nagyon a futball nem érdekli őket: az, hogy miként hozzák ki a labdát, vagy építsenek fel egy támadást. A lehető legegyszerűbben játszanak. (...) Az öltözőben síri csend volt a meccs után. Senki nem mert, vagy akart megszólalni, hogy hirtelen felindultságból ne is szedjük szét egymást. A kapitány úr is csöndben járkált, felhívta a figyelmet, hogy csalódott mindenki, de egy csapat vagyunk,

ne essünk egymás torkának”

- idézi a csakfoci.hu a 21-szeres válogatott játékost. 

A Dijon játékosa azt mondta, a francia ligában dinamikus a játék.

„A csatárok vagy nagyon gyorsak, vagy technikailag olyan képzettek, hogy bárkit megvernek egy az egyben. Esetleg ez a kettő vegyítve van, akkor igazán veszélyesek. Emellett sokkal több a párharc is. A Dijont az NB I legelején tudnám elképzelni. A játékosok a magyar élvonalhoz képest sokkal képzettebbek és jobbak. Ez pedig hosszú távon kijönne” - emelte ki. 

Saját szezonjáról úgy vélekedett, jól indult, de a végén keserű a szájíze, mert sokkal kevesebb lehetőséget kapott. 

„Frusztráló volt, zavart is, mert az elején sikerült bizonyítanom, aztán jött egy kicsit rosszabb időszak. De amikor kikerültem, akkor sem ment a csapatnak. Aztán ismét jobb formába lendültem, jól ment minden, de nem kaptam meg a lehetőséget. Erre én is kérdően néztem, mert az elején sikerült letennem valamit az asztalra, de mintha a bizalmat elvesztettem volna, mert hiába jöttem vissza, nem kaptam lehetőséget. De edzettem pluszban, nem sértődtem meg, ilyen a futball, gyorsan változik” - tette hozzá.