A Zsengellér Gyula újratemetésére összegyűlt családtagok és tisztelők először a polgármesteri hivatal udvarán, Cegléd híres szülöttjének emléktáblája előtt hajtottak fejet és helyezték el koszorújukat.

Ezt követően misén emlékeztek meg a neves labdarúgóról, akinek életét fia, Zsengellér Zsolt idézte fel. A hozzátartozók és a református egyház nevében egyszerre szólt a jelenlévőkhöz Zsengellér József lelkész, aki úgy fogalmazott: a sportbarátok által Ábelként emlegetett Zsengellér Gyula több volt, mint tehetség. Legenda volt, akinek emlékét fontos megőriznie szülővárosának, a futball elkötelezettjeinek és az egész országnak.

A búcsúztatón Földi László polgármester a város képviselő-testületének döntése értelmében posztumusz díszpolgári címet adományozott a labdarúgónak. Kijelentette: Zsengellér Gyula élete és pályafutása méltó arra, hogy Cegléd, valamint a sportág mai művelői, illetve szurkolói egyaránt tiszteljék és sírja zarándokhely legyen. Egyúttal örömét és köszönetét fejezte ki a hozzátartozóknak azért, hogy a Pest megyei város példaképe hazatérhetett.

A szertartást követően a helyi Református Öregtemetőben szülei és testvérei mellett végső nyugalomra helyezték Zsengellér Gyula földi maradványait, majd a ceglédi Sportmúzeumban a hírességről elnevezett terem avatásával és a labdarúgó relikviáinak bemutatásával zárult a megemlékezés.

Zsengellér Gyula 1915. december 27-én született Cegléden, itt ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Salgótarjánban vált élvonalbeli játékossá, majd 1936 és 1947 között az Újpesttel négyszeres bajnok, Közép-európai Kupa-győztes, ötszörös gólkirály lett. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) engedélyével 1947-ben Olaszországba költözött, ahol az AS Roma és az Anconitana csapataiban játszott, később pedig Kolumbiában, az El Deportivo Samarios Santa Martaban folytatta pályafutását.

Edzőként 1953-ban mutatkozott be a ciprusi Larnakán. Ezután Nicosiában töltött be szövetségi kapitányi tisztet és élete végéig a ciprusi válogatott tanácsadója maradt. Itt hunyt el 1999. március 29-én, a város görögkeleti ortodox temetőjében temették el.

Földi maradványainak végakarata szerinti hazahozatalát megelőzően sírját időről-időre magyarok is felkeresték, hogy megemlékezzen a régi idők ünnepelt, 39-szeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes (1938), Európa-válogatott, Európai aranycipős (1939, 1945) játékosáról.