Flavio Briatore azonnal lecsapott a fiatal versenyzőre, így Schumacher a következő versenyen már a Benettonban ült. Egy évvel később, szintén Belgiumban megszerezte első futamgyőzelmét is.

1994-ben egy viharos szezon végén, halálos balesetek, kizárások és eltiltások után végül úgy szerezte meg a világbajnoki címet, hogy nekiment a nagy rivális Damon Hill autójának.

A következő évben akadálytalanul megvédte világbajnoki címét, majd nagy meglepetésre az akkor nem túl erős Ferrarihoz igazolt. A második közös szezonjukban már ismét a világbajnoki címért harcolt, ám ezúttal Jacques Villeneuve-vel ütközött - és vesztett.

Az ütközés után kizárták a világbajnokságról. A következő évben a finn Mika Hakkinen verte meg, 1999-ben pedig a fél szezont ki kellett hagynia, miután a Brit Nagydíjon a falnak csapódott, és eltörte a lábát.

A 2000-es évek azonban már egyértelműen róla szóltak: 2000 és 2004 között zsinórban öt világbajnoki címet szerzett, így hét elsőségével a valaha élt legeredményesebb Formula-1-es pilóta lett.

Persze a botrányok a ferraris évek alatt sem kerülték el. Volt, amikor a csapattársa, Rubens Barrichello a cél előtt méterekkel volt kénytelen átadni neki a második helyet, annak ellenére, hogy Schumacher toronymagasan vezette a világbajnokságot; de ütközései (Coulthard autójába rohant bele lekörözés közben 1998-ban éppen Belgiumban, vagy éppen Montoyával ütközött a monacói alagútban); vagy ha már Monacónál tartunk, az időmérő edzésen történt máig vitatott leparkolása, amivel megakadályozta, hogy akkori nagy vetélytársa, Fernando Alonso befejezhesse gyors körét.

91 futamgyőzelemmel a háta mögött, 2006-ban vonult vissza, ám vérbeli versenyzőként 2010-től ismét a Formula-1-ben versenyez, ezúttal már a Mercedes pilótájaként. Dobogóra eddig nem állhatott visszatérése óta.