A Bayern Münchenhez hasonlóan a szombati BL-döntő másik résztvevője, az Inter is nagy nehézségek árán jutott tovább csoportjából. A kék-feketék három döntetlennel kezdtek (0-0 a Barcelona, 1-1 a Rubin Kazany, 2-2 a Dinamo Kijev ellen), majd november 4-én kulcsfontosságú sikert arattak az ukrán fővárosban. A Dinamo ellen az utolsó percekben fordítottak két szerencsés találattal, Diego Milito és Wesley Sneijder góljával.

Barcelonában simán, 2-0-ra kapott ki a Mourinho-együttes, ám később kiderült, hogy ebből az összecsapásból sokat tanult a milánói alakulat, amit aztán az elődöntőben tudott hasznosítani. Az utolsó forduló előtt 6 ponttal állt az Inter, és a szintén 6 pontos orosz bajnokot fogadta. A sorsdöntő találkozón nem remegett meg a hazaiak lába, és végül Eto'o és Balotelli találatával diadalmaskodtak.

A nyolcaddöntőben Mourinho korábbi együttesét, a Chelsea-t kapta az Inter, és végül oda-vissza győzve búcsúztatta a londoni csapatot. Milánóban egy gyors Milito-gól után ugyan a Kékek többet veszélyeztettek, és végül egyenlíteni tudtak, de Cambiasso kapáslövésével 2-1-re nyert az olasz bajnok.

A visszavágó a portugál sztáredző visszatérése miatt volt érdekes, a Stamford Bridge-en szívélyesen fogadták a Különleges edzőt. Mourinho ugyanakkor nem nosztalgiázott, hanem taktikázott - kiválóan, mint kiderült. Az Inter tökéletesen védekezett és veszélyes kontrákat vezetett az egyre idegesebbé váló Ancelotti-alakulat ellen, és végül Eto'o góljával győzni tudott.

Következett a CSZKA Moszkva, ám az orosz együttes nem jelentett akadályt az Internek. Az olasz együttes mindkétszer 1-0-ra győzött, a találatok a két nyári szerzemény, Diego Milito és Wesley Sneijder szerezte. Ezzel 2003 után került újra a négy közé a milánói együttes.

Az elődöntőben a címvédő Barcelona ellen bizonyította be José Mourinho, hogy mennyire tanulékony és taktikai repertoárja milyen sokszínű. Hazai pályán nehezen találta a ritmust az Inter, Pedro góljával a katalánok kerültek előnybe, de aztán szinte tökéletes játékot nyújtva fordított az olasz együttes. Egy kijátszott helyzetből Sneijder egyenlített, majd a szünet után két gyors akcióból Maicon és Milito volt eredményes. A hajrában a Barcelona beszorította a hazaiakat, de nem tudták feltörni az Inter-reteszt.

A visszavágón nem túl látványos, de kétségtelenül eredményes, főként a védekezésre koncentráló taktikával lépett pályára az Inter. A milánói csapat játéka még defenzívebbé vált, miután Thiago Mottát kiállították, a gárda többször is kapujától 30 méterre védekezett, lezárva a területet a barcelonaiak kreatív játékosai előtt. A Lúcio vezette védelem ismét hatalmas lelkesedéssel és koncentráltsággal játszott, tökéletesen lefékezték Messiéket. A hajrában ugyan Piqué gólt szerzett, de a Barcelona nem tudott újabb találatot begyötörni, így a címvédő búcsúzott, az Inter pedig 1972 után első döntőjére készülhet.

A kék-feketéknél Julio Cesar, Javier Zanetti, Maicon, Samuel Eto'o és Walter Samuel játszotta valamennyi találkozón, Lúcio, Esteban Cambiasso és Dejan Sztankovics egyszer hiányzott.