Dorogon született 1926. február 4-én, s a bányászvárosban kezdte a pályafutását. Érdekes körülmények között: az első csapatnak egy bajnoki mérkőzés előtt nem volt kapusa, ő pedig felugrott a többiekhez a teherautóra, s elment a mérkőzésre. S ha már ott volt, védett - remekül.

A dorogi klub tagjaként mutatkozott be az élvonalban, majd 1947 és 1949 között a Mateoszban, illetve a következő szezonban a jogutód-klubban, a Teherfuvarban védett. 1950-ben egyike volt azoknak, akiket az akkoriban alakult Bp. Honvéd bevonultatott.

A világ egyik legjobb kapusa a világ egyik legerősebb klubjában védett - egészen 1955-ig. Akkor koholt vádak alapján eltiltották, majd 1956-tól Tatabányán védhetett újra, egészen 1963-ig.

Közben 1956 őszén csatlakozott a Bp. Honvéd, dél-európai, majd dél-amerikai túrán résztvevő csapatához. 1957-ben azonban, dacára külföldi ajánlatainak, hazatért. 1963-ban "hirtelen felindultságból" vonult vissza, miután nem a sportvezetés nem engedte a Ferencvároshoz igazolni.(Néhány éve, jelképesen, mégis a Ferencvároshoz igazolt.)

Pályafutása leghangosabb sikereit a magyar válogatott tagjaként érte el. 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen védett a nemzeti tizenegyben. Tagja volt az 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert, 1953-ban a nem hivatalos "Európa-bajnokságon" győztes csapatnak.

Õ védett olyan nevezetes mérkőzéseken, mint az Évszázad mérkőzése az angolok ellen, vagy a római stadionavató. Összesen három világbajnokságon szerepelt.

Az utóbbi időben nagyon megrendült az egészségi állapota, többször is kórházban kezelték.