Aki végignézte az olimpikonok bevonulását a pekingi Madárfészek Stadionba, a brit csapatban felfedezhetett egy nem különösebben magas, de arányos felépítésű, kefehajú kisfiút, aki szemmel láthatóan igen boldogan és jókedvűen menetelt hórihorgas sportolótársai között.

Az egyik angol tudósító szerint "úgy érezhette magát, mint Pistike a csokoládéboltban". Hiszen bekerült a csapatba és kiutazhatott Pekingbe, hogy megmutassa, mit tud.

A 14 éves, 1994 májusában született Tom Daley, akit nála tizenkét évvel idősebb társával a tíz méteres szinkron toronyugrásban neveztek, tízszeres angol bajnok és Európai-bajnoki aranyérme is van, így ezek alapján számíthatott rá, hogy kiviszik Pekingbe.

Talpraesett nyilatkozataiban előre elmondta, hogy nagy szerencsével nyerhetne csak érmet, hiszen bizonyos figurákat nem tudnak bemutatni a társával, Blake Aldridge-dzsel. Csak arra számíthatnak, hogy a nehezebb gyakorlat bemutatása közben talán hibát vét az esélyes kínai, orosz és német szinkron páros, hiszen a műugrásban a kivitelezés minőségét is pontozzák, s ebben a sportágban minden milliméternyi rezzenés számít.

A vetélytársak azután nem hibáztak, legalábbis nem eleget ahhoz, hogy a brit páros eléjük kerüljön.

Az ifjú sportoló azonban a nyolcadik hely ellenére jókedvű. Szereti a sportágát, amit hét éves kora óta űz rendszeresen.

Már az is izgalmas dolog - mondja -, mikor az ember leveti magát tíz méter magasról.

Egyéniben szintén indul, de akkor sem számít dobogós helyre. Az a lényeg, hogy belekóstolt a legnagyobb világverseny atmoszférájába, eljött Kínába, ahol a legjobb műugrók teremnek, és majd 2012-ben, a londoni olimpián lesz az éremesélyesek között.

A brit csapat rokonszenvvel figyelte Tom ugrásait, de örömet valójában Rebecca Adlington szerzett, aki a 400 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnok lett - ezzel negyvennyolc év után az első angol női aranyérmes úszó.