A csoportkör előzetesen legizgalmasabbnak ígérkező mérkőzése előtt két dolog volt biztos. Az egyik az, hogy a legutóbbi világbajnokság döntősei közül legalább az egyik biztos kiesik. A másik pedig az, hogy mind a két csapat kénytelen győzelemre játszani.

Ennek megfelelően péntek óta a világbajnok Olaszország teljes titokban, zárt kapuk mögött edzett, csak a hétfői utolsó tréning első negyedórája volt nyilvános, amin persze semmi lényeges nem történt. Donadoni mester végül a Toni-Cassano csatárkettőst küldte pályára.

A franciáknál Raymond Domenech szövetségi kapitány végül négy támadójátékost is a kezdőbe jelölt, hiába a győzelmi kényszer itt is meghatározta a nagy taktikus elképzelését.

Persze nem volt ez ennyire egyszerű, ugyanis a francia csapatot a mérkőzés helyszínére szállító busz balesetet okozott Zürich belvárosában. Igaz, saját magukat törték össze. A sofőr rosszul manőverezett és beszorult egy kanyarba. Amikor megpróbált tolatni, kétszer nekiment a mögötte álló gépkocsinak, amelyben a francia szövetség irányítói ültek. A francia csapat emiatt tíz perc késéssel érkezett meg a stadionba.

Ribery és Abidal is elveszett

Ha nem is ez a 10 perc, de a mérkőzés első 10 perce sok mindent elárult a várható fejleményekről. Még a 8. percben megsérült a francia válogatott játékmestere, Ribery. A francia középpályás úgy lökte el Zambrottát, hogy hordágyon kellett levinni, majd lecserélni.

Két perccel később Pirlo szöglete után Panucci fejelt 7 méterről kapura, a labda már túljutott Coupet-n, de a gólvonalon védekező Makelele az utolsó pillanatban mentett.

A félidő első felében nem volt hatalmas az iram, de a játékon érződött: világbajnokok, világklasszisok sora játszik. Egymást váltották a helyzetek, de Benzema és Perrotta is hibázott a kapu előtt.

A 24. perc aztán gyökeresen megváltoztatta a rangadót. Pirlo indította Tonit a félpályáról, a csatár a 16-os vonalán levette a labdát, kapura fordult és lőtt volna, ám Abidal hátulról utolsó emberként elgáncsolta. A megítélt tizenegyest Pirlo a jobb felső sarokba lőtte (0-1). Lubos Michel játékvezető a szabálytalankodó Abidalt kiállította, így a franciáknak újra át kellett szervezniük csapatukat. A kapitány a negyedórája pályán lévő Nasrit áldozta fel a védelem stabilitásáért.

A gól és a kiállítás megfogta a franciákat, míg az olaszok azt a játékot játszották, ami két évvel ezelőtt világbajnoki címhez segítette őket. A masszív védekezés mellett Pirlo zseniális labdákat osztogatott, Toni és Cassano pedig nagy kedvvel, jól játszott. A 44. percben Grosso 18 méteres szabadrúgásánál már mindenki gólt kiáltott, de a francia kapus gyönyörű vetődéssel a kapufára tolta a labdát.

Kis holland segítség

A második félidő első perceiben egy sokkal aktívabb francia csapatot láthatott a zürichi stadion 30 ezres közönsége. Govou, Toulalan, Henry is nagyon iparkodott, hogy egalizálja az eredményt. A legnagyobb helyzetet azonban megint az olaszok tornya, Toni szerencsétlenkedte el a 11-es pont magasságában.

A 60. perc táján megszerezték a másik meccsen a vezetést a hollandok, ezzel Olaszország óriási lépést tett a továbbjutás felé. Két perccel később pedig be is biztosították a taljánok a helyüket a nyolc között: De Rossi végzett el egy szabadrúgást 28 méterről, lövése megpattant Henryn, becsapta Coupet-et és zavartalanul a kapu közepébe csapódott (0-2).

A mérkőzés hátralévő részében az olaszok biztonsági játékkal őrizték előnyüket, a világbajnoki ezüstérmes Franciaország pedig beletörődött bukásába.

Az olaszok 30 év után először győzték le - a rendes játékidőben - Franciaországot. A legjobbkor, hiszen győzelmük most negyeddöntőt ér. Persze Donadoni kapitánynak ennél csak nehezebb dolga lesz: a nyolc között a nagyszerű támadókkal rendelkező spanyolok jönnek, Olaszország pedig Cannavaro után elvesztette játékmesterét, a sárga lapjai miatt eltiltott Pirlót.

Jegyzőkönyv

Franciaország-Olaszország 0-2 (0-1)

Franciaország: Coupet - Clerc, Gallas, Abidal, Evra - Toulalan, Makelele - Govou (Anelka 66.), Ribéry (Nasri, 10., Boumsong 26.) - Benzema, Henry.

Olaszország: Buffon - Zambrotta, Panucci, Chiellini, Grosso - Pirlo (Ambrosini 55.), De Rossi, Gattuso (Aquillani 82.) - Perrotta (Camoranesi 64.) - Toni, Cassano.

Gól: Pirlo (25.) De Rossi (62.)

Sárga lap: Evra (18.), Pirlo (44.), Chiellini (45.), Govou (47.), Gattuso (54.), Boumsong (72.), Henry (85.).

Piros lap: Abidal (24.)

A meccs embere az InfoRádió szerint: Andrea Pirlo

Andrea Pirlo 1979. május 19-én született Bresciában, egy jómódú családba, hiszen apjának két acélüzeme is van Lombardiában. Csodagyereknek számított, és tizenhat évesen már élvonalbeli mérkőzésen játszott: 1995. május 21-én a Reggiana ellen mutatkozott be a Serie A-ban. Bár a bemutatkozása után még nem tudta megvetni a lábát az első csapatban, az ifik között kulcsszereplővé vált, és 1997 tavaszán az országos ifjúsági kupa döntőjébe jutott a Brescia csapatával. Testvére, Ivan jelenleg is egy bresciai negyedosztályú klubban szerepel.

1998 nyarán az Internazionale tagja lett 12 milliárd líráért - előtte ennyi pénzt nem fizettek ilyen fiatal játékosért. A kék-feketéknél a Liverpool ellen, az Anfield Roadon játszott először. Nem tudott magának állandó helyet kiharcolni a csapatban, többek között Roberto Baggio volt a vetélytársa az irányító, az úgynevezett "fantasista" posztján. Nem illett Marcello Lippi vezetőedző elképzeléseibe, így bár a következő idényt még az Internél kezdte, klubja kölcsönadta a Regginának, ahol nagyszerű szezont futott.

2000 tavaszán kulcsembere volt az utánpótlás-válogatottnak, két góljával a csehek elleni pozsonyi döntőben főszerepet vállalt az aranyérem megszerzéséből. Ezt követően a Bresciához került, ugyancsak kölcsönben. Már az sem hátráltatta, hogy újra, miként az Interben, Roberto Baggio volt a vetélytársa. A szezon után visszatért az Interhez, de már csak jóformán elbúcsúzni, 2001 nyarán ugyanis a városon belül munkaadót válthatott, és a Milanhoz igazolt.

Ettől kezdve pályafutása új fordulatot vett. Pedig amikor meghallotta, hogy Rui Costa is a csapathoz érkezik, a konkurenciától tartva kicsit megrettent. Néhány hónapon keresztül rossz érzései beigazolódni látszottak, az akkori edző, a török Fatih Terim ugyanis a portugált, a klub történetének legdrágább vételét favorizálta. Carlo Ancelotti érkezése azonban mindent megváltoztatott, az új tréner találta meg az igazi posztját a remekül megalkotott gyémántalakzatban, a védelem elé állítva Pirlót, és ő adta neki a Professzor becenevet is - tanári labdáit látva ezen nem is lehet csodálkozni. A Milan tagjaként szinte minden klubtrófeát megnyert: bajnoki címet, Olasz Kupát, olasz szuperkupát, BL-t és klubvilágbajnoki címet is szerzett.

Az ekkor már az olasz nemzeti együttest irányító Marcello Lippi is megváltoztatta a véleményét a középpályásról, és a 2006-os világbajnokságon aranyérmet szerzett alakulatnak is stabil tagja, sőt vezére lett. A németországi torna egy hónapja pályafutásának csúcspontja. Pirlo volt a vb egyetlen játékosa, akit három mérkőzés után is a legjobbnak választottak. A franciák elleni döntőben is megtette a magáét, a tizenegyes-párbajban elvállalta az első lövést, és sikeres kísérletével előnyhöz juttatta az olaszokat. Ezt követően már egyetlen másodpercig sem gondolt arra, hogy a 2005-ös a Liverpool elleni BL-döntőben elrontotta a maga lövését. A világbajnokság után a torna harmadik legjobb játékosának választották, Zinedine Zidane és Fabio Cannavaro mögött. Marcello Lippi azt mondta róla: "Pirlo a csendes vezér, a lábai mindent elmondanak helyette."

A legutóbbi szezonban a Milan egyik legtöbbet játszó futballistája volt, így nem csoda, hogy tavaszi, tőle szokatlanul gyenge teljesítményei után fáradtságra panaszkodott. Ennek ellenére a válogatott már nehezen képzelhető el nélküle, az Eb-n a Cannavaro kiesése miatt vezérét vesztő csapat élére állt, és Buffon mellett a legjobb teljesítményt nyújtotta eddig. Játéka felkeltette a két spanyol óriás, a Barcelona és a Real Madrid figyelmét is, megtették az első lépéseket a leigazolása érdekében, de a Milan jelezte, 50 millió euróért sem engedi el.