Az első gól, az első pont, az első győzelem megszerzése volt a tét a két Európa-bajnoki újonc számára a mérkőzésen, na meg persze a továbbjutási remények életben tartása. Ebből a szempontból az előzetesen az Eb leggyengébb csapatának tartott, de a horvátok ellen az 1-0-s vereség ellenére remekül helytálló osztrák válogatott volt valamivel kedvezőbb helyzetben, hiszen az utolsó körben a horvátoktól kikapó németekkel játszhatnak - mostani győzelmük esetén egy ki-ki mérkőzést.

1980-tól mostanáig házigazdaként egyedül Belgium búcsúzott a csoportmérkőzések után, szerdán azonban Svájc is erre a sorsra jutott, és Ausztriának azért kellett kapaszkodnia, hogy nehogy kövesse a szomszédot.

A szövetségi kapitányok - részben kényszerből - több helyen változtattak együttesük felállásán az első találkozókhoz képest. Az osztrák kezdőcsapatba a jobbhátvéd posztján bekerült a Magyarországról honosított Garics György, míg Aufhauser egy sorral feljebb került, a középpályára. Kimaradt Standfest és Säumel is, utóbbi helyén Leitged kezdhetett, míg Gercaliu helyett Ümit Kormaz került a csapatba. A veterán Ivica Vastic ismét csak a kispadon kapott helyet.

A lengyeleknél a csapatkapitány Maciej Zurawski számára egy izomsérülés miatt befejeződött az Eb, ahogy már az első meccsen, ezúttal is Guerreiro helyettesítette. A védelembe Golanski helyett Jop került, Lobodzinski helyett pedig Saganowski került a kezdőbe.

Kihagyott ziccerek 

A hazaiak kezdték jobban a találkozót, amelynek nyitó szakaszában viszonylag sok volt a szabálytalanság. A 11. percben Harnik hatalmas helyzetet hagyott ki, miután a lengyel védelem - Joppal az élen - nagyot hibázott. Három perccel később szintén Harnik hagyott ki ziccert Ümit Korkmaz centerezését követően, Boruc szépen védett. Akárcsak a 16. percben, amikor az ifjú apa Leitgeb ziccerét hárította.

Ezt követően valamivel kiegyensúlyozottabbá vált a mérkőzés, de a lengyelek teljesen ötlettelennek tűntek, mégis ők szerezték meg a vezetést: Smolarek keresztlabdáját Saganowski vette le a tizenhatoson belül, és bár lövésében nem volt sok erő, a labda eljutott Guerreiróhoz, aki (némileg lesgyanús) góllal igazolta honosítását. A 30. percben 1-0 a lengyeleknek.

Ezután főként mezőnyjáték folyt, a lengyelek rendezték védelmüket, és a korábbinál jóval sikeresebben állították meg az osztrák támadásokat.

Drámai végjáték 

A második félidőben sokáig kiegyensúlyozottan, de nagyobb izgalmak nélkül folyt a játék, a 63. percben Machonak két lengyel lövést is hárítania kellett. Prödl második mérkőzésén második sárga lapját is megkapta, így a horvátok ellen nem léphet pályára

A cserék nem sokat változtattak a játék képén, ám amikor már mindenki elkönyvelte a lengyel győzelmet, és Ausztria kiesését, a 93. percben Lewandowski földre vitte Prödlt, a tizenegyest Vastic magabiztosan lőtte a kapu jobb oldalába (1-1). A Jugoszláviában, Splitben 1969-ben született veterán támadó az Európa-bajnokságok legidősebb gólszerzője lett

A döntetlennel biztossá vált a 6 pontos horvátok továbbjutása a B csoportban, az osztrákok vagy a lengyelek a németeket üthetik el a negyeddöntőtől.

A mérkőzés jegyzőkönyve:

Ausztria: Macho - Garics, Prödl, Stranzl, Pogatetz - Leitgeb, Aufhauser (Säumel, 74.), Ivanschitz (Vastic, 64.), Korkmaz - Harnik, Linz (Kienast, 64.)

Lengyelország: Boruc - Wasilewski, Jop (Golanski, a szünetben), Bak, Zewlakow - Dudka, Lewandowski, Guerreiro (Murawski, 85.), Krzynowek - Saganowski (Lobodzinski, 83.), Smolarek

Gól: Vastic (93., 11-esből), ill. Guerreiro (30.)

Sárga lap: Korkmaz, Prödl, ill. Wasilewski, Krzynowek, Bak

A 93. percig mi magunk is úgy gondoltuk, hogy az első félidőben mindent kivédő Artur Boruc lesz a mérkőzés embere, a tizenegyes és az azt értékesítő Ivica Vastic azonban lesöpörte az addigi érveket az asztalról.

Ivica Vastic 1969. szeptember 29-én született a titói Jugoszláviában, egészen pontosan Splitben. A helyi Jugovilnál, majd az RNK Splitben futballozott, 1991-ben a bécsi First Vienna igazolta le. A következő években a St. Pöltenben, majd az Admira Wacker Mödlingben játszott, de tíz mérkőzés erejéig a Bundesligát is megjárta a Duisburggal, gólt azonban nem szerzett.

1994-ben a Sturm Grazba igazolt, ahol 2002-ig 250 mérkőzés alatt 124 gólt szerzett, két bajnoki címet és három osztrák kupát nyert, valamint egymás után kétszer a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhetett.

2002-ben elhagyta legnagyobb sikerei helyszínét, és egy szezont Japánban, a Nagoya Grampus Eight csapatánál húzott le. Ezután visszatért Ausztriába, két szezonon keresztül szerepelt az Austria Wienben. 2005-től a LASK Linz csapatát erősíti, góljaival előbb a feljutáshoz segítette a csapatot, majd az első osztály hetedik helyére vezette klubját.

Négyszer választották az év játékosává Ausztriában, legutóbb 2007-ben. 1996-ban és 2000-ben a bajnokság gólkirálya volt.

A válogatottban

A támadó 1996-ban mutatkozott be az osztrák nemzeti tizenegyben, szerepelt az 1998-as franciaországi világbajnokságon is, a második csoportmérkőzésen, Chile ellen az utolsó percben egyenlített. Ennek ellenére két döntetlennel és egy vereséggel az osztrákok búcsúzni kényszerültek a csoportmeccsek után.

2005-ig 46 válogatott meccsen 12 gólt szerzett, és már mindenki lezártnak tekintette címeres mezben való szereplését, amikor bekerült az előzetes Eb-keretbe. Nigéria ellen pályára is lépett, majd miután a 23-as szűkített keretnek is tagja lett, Málta ellen (5-1) szintén játszott, ő szerezte csapata negyedik gólját.

Az Európa-bajnokságon szülőhazája, Horvátország ellen csereként állt be, ahogyan Lengyelország ellen is, amikor történelmet írt: a 93. percben értékesítette az Ausztria javára megítélt büntetőt, így ő lett az Eb-k történetének messze legidősebb gólszerzője, 38 évesen 4 évvel előzi meg az utána következőt. Szebben nem is ünnepelhette volna 50. válogatott mérkőzését!

Nem tudjuk, mennyire szereti a sört, mindenesetre az egyik osztrák gyár élete végéig az ottani átlagfogyasztásnak megfelelő mennyiséget, évi 108 litert biztosít számára, mivel gólt szerzett a hazai rendezésű Eb-n.