A szakember szerint a szurkolás a legősibb emberi érzéseket, érzelmeket mozgósítja, azt az ősi vadászszellemet, versenyszellemet éleszti fel, ami az ember pszichológiai sajátja.

A szurkolás során az egyik legfontosabb jelenség az azonosulás, amikor az ember egy kicsit úgy képzeli, hogy ő maga is átéli a sportoló teljesítményét, sikereit, kudarcait. Ez nagyon fontos belső mechanizmusokat indít el: az extázisig fokozódó örömérzettől akár az öngyilkosságig - hangsúlyozta Tury Ferenc pszichiáter főorvos.

A magatartástudományi intézet docense példaként említette annak a szurkolónak az esetét, aki 1950-ben, Uruguay vébégyőzelme után levetette magát a stadion tetejéről.

A gyász fokozatai

Minden veszteség után át kell élni a gyász különböző fokozatait: a csalódottságot, a másik hibáztatását, a külső körülményekben való hibakeresést - mutatott rá Tury Ferenc, hozzátéve, hogy nagyon nehéz eljutni az ötödik-hatodik fokozatra, ahol a szurkolók megbékélnek az eredménnyel, netán még örülni is tudnak annak a fantasztikus eredménynek, hogy egy világbajnoki döntő részesei lehettek.

"Akár évtizedekig is nyöghetik a kudarcot a vesztesek. Ilyen volt például Magyarország számára az 1954-ben elveszített vébédöntő. Eltelt 52 év, és mi még mindig meggyászoljuk, kicsit Trianon-szerűen az elvesztett világbajnokságot" - jegyezte meg a pszichiáter.