Február 20-án Bástya Színház néven új játszóhely nyílik Budapesten: az idei évadban négy saját bemutatóval és számos befogadott előadással várják a közönséget az Erzsébet körút 8. szám alatti épületben. A színház fenntartója a Fátyol Kiadó Kft., amelynek egyik része a könyvkiadó, másik része egy országos amatőr felnőtt színjátszókör-hálózatot és egy nyelviskolát üzemeltet, tehát több lábon állnak. A beruházás magánfinanszírozásból valósult meg Behrmann Mariann ügyvezető tájékoztatása szerint.

A Dohány utca felől megközelíthető, az egykori Bástya mozi épületében, illetve annak emeleti tereiben másfél éves munka során kialakított 90 fős stúdiószínház első bemutatója február 20-án Katy Brand Minden jót, Leo Grande című filmjének színpadi változata lesz. A darabot Keresztes Tamás rendezi, a főszerepekben Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs látható majd, mellettük Mosolygó Sára is játszik a darabban.

A Bástya Színház művészeti vezetője az InfoRádióban elmondta: igazából nem is akartak új teátrumot alapítani, de meglátása szerint időnként előállhatnak olyan helyzetek az ember életében, amikor máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt elképzeli vagy elgondolja. Ozsgyáni Mihály mintegy huszonöt évvel ezelőtt kezdett el színészettel foglalkozni, néhány évvel ezelőtt azonban elhagyta a pályát, és saját bevallása szerint akkoriban nemhogy színházalapításon nem gondolkodott, hanem még az is megfordult a fejében, hogy végleg hátat fordít a színészetnek.

A Fátyol Kiadó kreatív vezetője úgy fogalmazott, a negyedik x-et átlépve folyamatosan olyan dolgok történnek az életében, amiket nem akart vagy nem kalkulált velük előzetesen. Felidézte, hogy soha nem akart írni, ehhez képest már Németországban is megjelent A fátylam kicsit oldalra billent című regénye. A színészetet is abba akarta hagyni, most mégis megnyitják a Bástya Színházat, amely rengeteg teendőt jelent számára.

Bár maga a színházalapítás nem volt tervezett, Ozsgyáni Mihály szerette volna, ha a Behrmann Mariann-nal közösen vezetett Fátyol Kiadó tovább terjeszkedne. Mint mondta, jött egy lehetőség, hogy indítsanak el egy színházat, és nem akartak kitérni a feladat elől, ugyanis nagy lehetőségek rejlenek benne. Mivel a kiadó több területen is jelen van, több irányba mozgolódik, jó néhány helyről származik bevétele, amit az új színház működtetésére fognak fordítani.

A stúdiószínház jelenleg 90 nézőt tud befogadni, bővítést egyelőre nem terveznek, nem mernek még ekkorát lépni a művészeti vezető megfogalmazása szerint,

a távolabbi jövőben azonban akár a nagyobb nézőtér kialakításának a lehetősége is felmerülhet.

Ozsgyáni Mihály ezzel kapcsolatban megjegyezte: nézőként is nagyon szereti az olyan színházi tereket, ahol közel lehet a közönség a színpadhoz, hiszen nagyon jól lehet látni és érzékelni a színészek rezdüléseit, tekintetét, mimikáját és minden más apróságot. A Bástya Színház nézőtere pontosan ilyen, vagyis a kisebb befogadóképességnek is vannak azért előnyei.

A művészeti vezető azt tapasztalja, hogy nagyon sokan kimondottan szeretik a stúdiószínházi közeget, illetve magát a műfajt. Bízik benne, hogy meg fogják találni a saját közönségüket, és ígérete szerint amit csak lehet, megtesznek azért, hogy meg tudják szólítani azokat az embereket, akik az ilyen típusú előadásokra vágynak.

Budapesten elég sok színház van, nagy a választék a közönség számára. Ozsgyáni Mihály szerint

most még nem feltétlenül kell nekik óriási erőkkel versenyezni a nézők kegyeiért,

hiszen másfél évig tartó előkészületek és felújítási procedúra után csak december közepén kezdték el a próbákat a Bástya Színházban, amely gyakorlatilag csak néhány hete funkcionál teátrumként. Hozzátette: ahhoz képest, hogy még csak készülődnek az első bemutatóra, és „szinte még semmit sem tudnak” róluk az emberek, meglepően szépen fogynak a jegyek. Úgy véli, természetesen kell majd versenyezni más színházakkal, de kezdetben inkább arra koncentrálnak, hogy a műfajok, a stílusok és a művészek tekintetében is színesek, vonzóak legyenek, illetve minél szélesebb réteget, minél több embert be tudjanak csábítani a stúdiószínházukba.

A repertoár két oldalról tevődik össze. Egyfelől olyan klasszikus előadásokat tűznek műsorra, amelyek korábban nagy sikereket értek el más színházakban, és még mehettek volna, de különböző okokból véget értek. A művészeti vezető úgy fogalmazott, otthont szeretnének adni ezeknek a daraboknak, amelyeket saját előadásként kezelnek majd. Ezekkel párhuzamosan új produkciók is elindulnak a Bástya Színházban már az első évben. Azt tervezik, hogy

a következő évtől már nem lesznek meghívott előadások, hanem sajátokat adnak elő, illetve természetesen folyamatosan érkeznek majd az új darabok is.

Ozsgyáni Mihály elmondta: nem lesz elvárás arra, hogy pontosan hány és milyen műfajú premiernek kell lennie egy évadban, hiszen magántőkéből létrejött és működtetett színházról van szó. Azt gondolja, nagy szabadságot ad az alkotóknak, hogy nem lesz semmilyen megkötés arra sem, hogy milyen színészek és mit játszhatnak, vagy kit hívnak meg vendégművészként, vendégdarabként. Nem ezektől a tényezőktől függ majd, hogy meglesz-e a működtetéshez szükséges forrás.

Mivel még csak a nyitásra és az első premierre készül a Bástya Színház, természetesen némi bizonytalanság is fokozza az izgalmakat. Ozsgyáni Mihály szerint ugyanakkor sokkal lényegesebb, hogy szabadon, különösebb elvárások nélkül és boldogan dolgozhatnak. Mint mondta, személy szerint jobban érzi magát ebben a mostani, kissé bizonytalanabb, de sokkal szabadabb helyzetben, mint „abban a fajta színházi biztonságban, amit ma színházi biztonságnak nevezünk, amelyben gyakran fojtottságban, megkötött körülmények között és olykor kiszolgáltatottságban kell dolgozni”.