Nem szeret versenyezni, és színésztársaira sosem vetélytársként, hanem mindig kollégaként tekint – mondta érdeklődésünkre a Centrál Színház Network című produkciójának főpróbája után a darabban a hírigazgatót, Max Schumachert megszemélyesítő László Zsolt.
"Sosem tekintettem senki vetélytársként, gyűlölök versenyezni, nem érdekel. Kollégáimra mint kollégákra tekintek, ez így volt fiatal koromban is. Most már hogy lássak egy fiatal színészt vetélytársamnak? Nagyon kedvelem a fiatalokat, nagyon szeretek velük beszélgetni, ezek a találkozások lendítik tovább az embert szakmailag. Olyan dolgokra tudnak rákérdezni, ami az embert elgondolkodtatja. Jó közeg a színház, mert életkortól függetlenül az a lényeg, hogy együtt dolgozunk, együtt hozunk létre valamit" – mondta a színész, aki számára a Centrál Színház nagyszerű közeget jelent baráti, kollegiális viszonyokkal.
Nosztalgikus nemzetisekkel dolgozni
Az most jó érzéssel töltötte el, hogy a Networkben több, az Alföldi-éra alatt a Nemzeti Színházban szerepet vállaló kollégájával állhat egy színpadon. A darab látványos videotechnikával adaptál színpadra egy 1976-os többszörös Oscar-nyertes filmet a média hatalmáról, melyben a főszereplő Alföldi Róbert, a kirúgott hírolvasó élő adásban jelent be, hogy öngyilkos lesz.
A Nemzeti Színház ugyanakkor már nem hiányzik neki. Volt idő, amikor felmerült benne a kérdés, hogy onnan ugyan még hová mehet, hiszen elérkezett egyfajta csúcspontra, de végül a Nemzeti után Székesfehérvárra szerződött kollégái miatt, majd a Radnótiba is hasonló okokból ment tovább.
"Nekem az a legfontosabb a színházban, hogy kivel dolgozom együtt"
– árulta el a színész, akinek a fiatal korában, gimnazistaként kapott értékek máig fontosak: az irodalomhoz való viszonyát is ezek az évek alapozták meg tizenévesen, egy nagyon érzékeny korban.
Egyre kevesebbet szinkronizál
A szinkronhangként is ismert László Zsolt azt mondja: az utóbbi években ez a műfaj egyre jobban kiveszik életéből, de az új Mátrix filmben azért ő Keanu Reeves magyar hangja.
"Ez nem egyfajta gőg, érzik rajtam, hogy ez a tevékenység untat. Nem tölt már el akkora lelkesedéssel, ami részben felgyorsult világunknak is köszönhető, de van két stúdió, ahova nagyon szívesen megyek, ha hívnak. Ott még visszajön a régi szinkron minősége, hogy nincs hajtva minden" – mondja.
Megviseli a pandémia
A járványhelyzetben a folyamatos bizonytalanság viseli meg legjobban László Zsoltot: nap mint nap várja, jön-e üzenet arról, hogy megbetegedés miatt elmarad az aznapi előadás.
"Ez engem nagyon megvisel, kéne egy kis bizonyosság. Annyira optimista nem vagyok amúgy sem, de hallottam egy beszélgetést egy Angliában élő hölggyel, aki virológiatörténettel foglalkozik. Azt mondja, vírus a Földről még nem tűnt el, csak van ellenszere vagy szunnyad" – fogalmazott.
A maszkok kapcsán Kassákot idézi:
a ló meghal, a madarak kirepülnek, az ember pedig beleszokik.
"A nézők is megszokják, hogy ha színházba akarnak jönni, akkor ennek ára van és maszkban végigülik az előadást –mondta. – Nem szerencsés, borzalmas ebben eltölteni másfél-két-három órát, de mit lehet tenni."
Nyitóképünkön László Zsolt (b1) Sartorius és Martinovics Dorina (b2) Annie, valamint Sodró Eliza (j2) Blanche és Porogi Ádám (j1) Trench doktor szerepében Bernard Shaw A szerelmesek házai című drámájának próbáján a Radnóti Miklós Színházban