Halmy Miklós 1931. február 8-án született Erdőbényén. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott, majd 1959-ben kirakatrendezői szakiskolát végzett. 1962-ben tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1965-67 között a párizsi Szépművészeti Főiskolán tanult, majd Vence-ban, a Károlyi Alapítvány alkotótelepén töltött három hónapot. Több tanulmányúton volt Párizsban, Londonban, Bernben, Erdélyben, a Felvidéken, Krakkóban, Bulgáriában.

Az 1960-as években sajátos úgynevezett relief stílust alakított ki, azóta ezzel a módszerrel készítette kizárólag négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveit. Főbb sorozatai voltak: a Szférikusok, az Immanencia, a Hold háza, a Nap háza, a Kőkertek és az Instrumentumok. 2002-ben jelent meg a munkásságát bemutató albumkötete "A motívum működése" címmel.

Munkásságáért 1991-ben Életmű-díjat kapott, 1992-ben elnyerte a szegedi Nyári Tárlat díját, 1996-ban Munkácsy Mihály-, 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el.