1929. február 4-én született Zdzislaw Beksinski, a kortárs lengyel festészet és képzőművészet kiemelkedő alakja, "a rémálmok festője".

A Magyarországon kevésbé ismert, de jelentős lengyel festő, fotóművész és szobrász, 2005-ben, hetvenöt éves korában gyilkosság áldozata lett.

Életét számos tragédia árnyékolta be, így ez meghatározó témája lett művészetének is. Belső szenvedését és a halál témáját jellegzetes, absztrakt és szürrealista, látomásszerű képi világa szuggesztív erővel mutatja be.

Főként, olajfestéket használt, és minden esetben az általa készített fatáblákra festett. Munkásságát élete vége felé kezdték elismerni. Élete utolsó éveiben számítógépes rajzokat készített.

Az 1970-es és 1980-as években nagy népszerűségre tett szert hazájában és külföldön is. Kiállításai voltak egyebek között Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban és sok más országban.

Egyetlen európai festőként állandó kiállítása volt Japánban, az oszakai szépművészeti múzeumban.

Képei 1972-ben Budapestre is eljutottak egy gyűjteményes kiállítással.

Tragikus halál

A második világháborút is megélt, 75 éves művészt 15 késszúrással gyilkolták meg 2005 februárjában. A nyomozás kideríette, hogy az idős művész személyes megbízásokat teljesítő állandó alkalmazottjának a fia gyilkolta meg, a fiatalember pénzt akart kölcsönkérni a művésztől a gyilkosság előtt.

Beksinski fia is tragikus halált halt: az ismert újságíró 41 évesen, 1999 karácsonyán önkezével vetett véget életének.

Beksinski 1929-ben a délkelet-lengyelországi Sanokban született, s az 1950-es években tűnt fel a lengyel képzőművészet horizontján. Leginkább csontvázakat, szörnyeket, apokaliptikus látomásokat megjelenítő, a halál és a pusztulás hangulatát idéző szürrealista-expresszionista festményeiről ismerik.

A krakkói műszaki egyetem építész szakán diplomázott. Diákévei után visszatért szülővárosába, ahol rajzolóként egészen az 1970-es évek elejéig a dédapja alapította helyi buszgyárban dolgozott. Később a fővárosba költözött és ott élt haláláig.

Múzeumot kapott szülővárosában

Beksinski jogutódja, a helyi történeti múzeum a saját lakásában meggyilkolt művész több száz alkotását állítja ki a korai fényképektől egészen a halála napján befejezett utolsó festményig.

A tárlat alapmotívuma az alkotó művészeti mondanivalója: hogyan boldoguljon az ember az elmúlással, a halállal. Az expozíció egy része multimédiás, így a látogató csaknem élőben ismerkedhet meg a művésszel, gondolataival és humorával.

A sanoki vár újjáépített szárnyában található több mint 900 négyzetméteres galériában Beksinski varsói műtermét is rekonstruálták, élethű fotókkal idézve fel az ablakából nyíló kilátást, amelyet gyakran maga is megörökített fényképein.

Az alkotó a múzeumra hagyta egész örökségét: több ezer festményt, reliefet, szobrot, grafikát, rajzot és fényképet.