Az Oscar-díjas rajzfilmrendező ötven éve kezdte a pályáját, és negyven éve dédelgette az ötletet, hogy animációs filmet készít Leonadro freskója alapján. Akkoriban azonban elutasították az ötletet, nem láttak benne fantáziát, így nem lett belőle semmi.
A Kossuth-díjas Rófusz Ferenc most az InfoRádióban azt mondja, tulajdonképpen szerencse, hogy nem akkoriban valósították meg az elképzelésüket, mert ha akkor rábólintanak, egy nagyon gyenge filmet tudtak volna készíteni a mostanihoz képest. Mint mondja,
azóta annyit fejlődött a digitális technika, hogy ennél jobbkor nem is készülhetett volna el az Utolsó vacsora.
Rófusz Ferenc arról is beszélt, hogy mindent megfestettek, megrajzoltak, összesen 27-en dolgoztak a filmen, amely három év alatt készült el. A tízperces animációs film vegyes technikával készült: 2D és 3D animációval, valamint élőszereplővel. Az élőfilmes részt Rudolf Péterrel vették fel.
A negyven évvel ezelőtti eredeti storyboardon és a Bibliából átvett monológon semmit nem változtattak.
A rendező felidézte, hogy Leonardo remekműve, Az utolsó vacsora, amely egy freskó Milánóban, nagyon rossz állapotban van, hiszen amikor a második világháborúban a brit légierő bombázta az olasz várost, a freskóval díszített épület találatot kapott, de már akkor is, amikor Leonardo festette a freskót, kiderült, hogy rossz alapanyagokat használt, kísérletezett velük. A freskó állapota adta az ötletet, hogy emléket kell állítani ennek a remekműnek.
Utolsó vacsora című új filmjének premierje várhatóan decemberben lesz a Duna televízióban.
Rófusz Ferenc nevéhez fűződik az első magyarországi Oscar-díj, amelyet A légy című alkotásért kapott 1981-ben a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában.