"Kétféle mesemondó van: az egyik, aki úgy adja vissza, ahogy hallotta, minden szóhoz, szótaghoz, hangsúlyhoz ragaszkodva, a másik meg mindig újrateremti. Én inkább ehhez az iskolához tartozom, az én mestereim is így meséltek. Sokszor én is izgulok a végéért, a szereplőkért" - mondta az InfoRádióban Berecz András. A Kossuth-díjas énekes, mesemondó szerint mindenki szereti a mesét, az is, aki nem tud róla.

"Csak nem szabad neki azt mondani, hogy most mesét mondunk, mert akkor van, aki elszalad, hogy ő már nem gyerek. Nem kell az orrára kötni, bele kell csapni, és akkor minden ember szereti"

- vallja.

Az viszont nem tudja, hogyan kell tanítani, azzal nem foglalkozott sosem. Mint mondta, ő is úgy tanulta a mesemondást, hogy nagyon szeret emberek között lenni, és ha már ott van, mindig újat és szépet mesélni. Szerinte ez az emberi ösztönben benne van, csak muníciót kell hozzá gyűjteni, és ő mindig oda állt, ahol jól beszélő emberek voltak.

Kaposváron ünnepelte a népmese napját, de kedden már a Nemzeti Színházban a Zöld Petike című estjén láthatják, ahol felnőtteknek mesél. És ez a kedvence.

"Én húsz év feletti gyerekeknek szoktam mesét mondani, abban érzem jól magam. Olyan meséket, amelyekben felnőtt témák vannak, és maga a nyelv is olyan, hogy inkább felnőtteknek való" - mondta Berecz András, és hozzátette, többnyire szeretik is, amit mesél, az igazi kihívás azonban az, amikor nem tetszik, amit mond, amikor útjában van a hallgatóságának, és olyankor a nagy feladat valahogy megfordítani a közönséget.

"A világ legjobb meséjével is kár előállni alkalmatlan időben.

Aki enni akar, annak ne állj az útjába mesével, aki a babáját akarja ölelni, ne ficánkolj közéjük.

Amikor lehetetlen helyzetben kell mesélni, amikor legszívesebben kővel dobálnának meg, vagy ha sehol a horizonton egy józan ember, akkor mit ér az egész. Ott is meg lehet fogni az embereket, csak ahhoz egy kicsivel több kurázsi kell. Erősen hinnie kell az embernek a mesében és a Teremtő segítségében. Ha csak a büszkeségére hallgat, kapja magát, és hazamegy. És akkor kimarad abból a csodából, hogy a mese bizony erősebb, mint a mesemondó. Torkon ragadja az embereket, csak az elején kell csatát nyerni, mert különben elcsatangolnak" - mondta a Kossuth-díjas mesemondó.