A művész csütörtökön halt meg, temetése február 10-én 11 órakor lesz Benczúrfalván.
Ifjabb Szabó István a Nógrád megyei Dorogpusztán született 1927. május 22-én. 1952-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ezt követően Csók Istvánnal, Pátzay Pállal együtt az elsők között lett a képzőművészeti szövetség tagja.
Részt vett a nemzetközi kisplasztikai biennálé beindításában, segítette a nemzetközi szimpóziumok és a szabadtéri kiállítások rendszerét, a magyar éremművészet bekapcsolását a nemzetközi szervezetbe, a FIDEM-be.
Nógrád megye, Bátonyterenye és Királyhelmec díszpolgára volt. A felvidéki település főterére ő készítette Petőfi, Szent István, Szent Imre és Szent László szobrát. Országszerte mintegy 70, fából faragott és bronzból öntött köztéri emlékművét, emlékszobrát, plasztikáját állították fel.
Köztéri alkotásai között egyaránt megtalálható Marx, Engels és Lenin alakja, Váci Mihály, Vörösmarty Mihály és Rajk László szobra, Mária-szobor, második világháborús és honfoglalási emlékmű, több díszkút - köztük a Szentkorona-díszkút - és játszótéri plasztika. Szobrai között van a Matyó menyecske, a Táncoló lány, az Anyaság és a Szentháromság-szobor.
Bronzba öntötte Nógrád megye legismertebb személyiségeit is, Nagy Ivánt, Szontágh Pált, Madách Imrét és Fráter Erzsébetet, Mauks Ilonát és Mikszáth Kálmánt.
Ifjabb Szabó István a Nógrád megyei Benczúrfalván élt abban a műteremlakásban, amelyben 1912 és 1920 között Benczúr Gyula dolgozott, és amelyben édesapja, idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész alkotott 1955-től 1992-ig.
