Az utóbbi időben sokat betegeskedő orosz rendező egy moszkvai kórházban hunyt el. Halálhírét helyi idő szerint hétfőn a család szóvivője erősítette meg.

Az orosz filmrendező, aki 85 éves korában megkapta az Élő legenda díjat, saját elmondása szerint nem is rendező, hanem író akart lenni. Ettől függetlenül több nemzedék nőtt fel a szovjet valóságot, az orosz lelket ironikusan bemutató filmjein, a Karneváli éjszaka, az Irodai románc, a Kétszemélyes pályaudvar, az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban vagy a Sors iróniája című alkotásokon.

Legnépszerűbb filmjeit a szakma és a kritika kezdetben bukásra ítélte. Az 1956-ban bemutatott Karneváli éjszakáról a Moszfilmnél így vélekedtek: "reménytelen a helyzet, hiszen a felét már leforgatták, a színészeket késő lecserélni, a rendezőt értelmetlen lenne elkergetni, mert senki sem lenne hajlandó befejezni a filmet. Nem marad más hátra, mint mielőbb befejezni és elfelejteni mint egy rémálmot." A szovjet filmbizottság úgy határozott, a mozikban mindenféle előzetes beharangozó nélkül vetítsék a Karneváli éjszakát. Az emberek azonban a bemutató után sorban álltak a jegyekért, és végül 50 millióan nézték meg az alkotást.

A mai napig hatalmas népszerűségnek örvendő filmje, a Sors iróniája Emil Braginszkij azonos című, sikerrel játszott darabja alapján készült. A szilveszteri szaunázás és vodkázás miatt elcserélt város, lakás és menyasszony történetét humorral feldolgozó lírai filmhez Rjazanov 1969-ben kezdett hozzá. A filmekről döntő bürokrácia kezdetben nem lelkesedett az ötletért, a szovjet televízió és rádió elnöke azonban kiállt a forgatókönyv mellett. A filmet 1976. január 1-jén mutatta be a televízió. Akkora sikert aratott, hogy elnyerte az év filmje címet. Azóta nem múlhat el nélküle az újév a volt Szovjetunióban.

Eldar Rjazanov 1927. november 18-án született a Volga partján fekvő Szamarában. Első művét, a Tavaszi hangok című filmet 1955-ben forgatta, majd a Karneváli ékszakát egy évvel később, 1956-ban.