Fehérváry Jákó elmondta: Szent Márton soha senkinek nem kereste a tetszését, egyedül Jézust akarta követni, emiatt pedig sokszor kellett olyan döntéseket hoznia, amelyek szembeállították a hatalommal, püspöktársaival és az általa vezetett papokkal, emberekkel. Meggyőződése és emberközelisége mégis "kedves és hiteles szentté avatja őt".

A bencés szerzetes kiemelte: Szent Márton pannóniai születése miatt különösen fontos szent a magyarság számára. Alakja szimbolizálja, hogy "a kereszténység már a magyarság érkezése előtt gyökeret vert itt, alakította ennek a földnek a szellemiségét, és mi ennek a szellemiségnek vagyunk örökösei" - fogalmazott.

A püspök és a ludak népszokásokban megjelenő kapcsolatáról szólva felidézte a legendát, amely szerint a nyilvánosságot kerülő, magánykedvelő Márton a libaólba bújt püspöki kinevezése elől. A ludak gágogása azonban elárulta hollétét, így kiráncigálták az ólból, és megtették püspöknek. Ez is mutatja - tette hozzá Fehérváry Jákó -, hogy mennyire fontos volt számára a szerzetesi életforma: "nem tört a püspökségre, hanem menekült előle".