A brit BBC televízió 1984 októberében sugárzott megrázó riportfilmet az etiópiai éhínségről. Az adás nézők millióihoz hasonlóan megdöbbentette Bob Geldofot, a Boomtown Rats ír punkzenekar énekesét is, aki úgy érezte, valamit tennie kell. Midge Ure, az Ultravox gitáros-énekese társaságában mozgósította a brit könnyűzene nagyságait, akik Band Aid elnevezéssel felénekelték a Do They Know It's Christmas? című dalt. A december 3-án megjelent kislemez Angliában és tíz másik országban listavezető lett és nyolcmillió fontot jövedelmezett, az Egyesült Államokban viszont - mivel a rádiók nem játszották - csak rövid ideig szerepelt a listán.

Az afrikai éhezők ügyét a tengerentúlon Harry Belafonte karolta fel: a színész-énekes azt javasolta, Amerikában is készüljön hasonló lemez, amelynek bevételeit a USA for Africa (United Support of Artists for Africa) alapítvány kezeli és osztja szét. Az ötletnek megnyerte barátait, Lionel Richie-t és Stevie Wondert, akikhez csatlakozott a producer-hangszerelő Quincy Jones és Michael Omartian producer, a pályafutása csúcsán álló Michael Jackson, majd szinte minden amerikai rockzenész. A kislemezre szánt dalt Jackson és Richie egy hét alatt írták meg, az utolsó simításokat egy nappal a stúdiómunka kezdete előtt fejezték be. A zenei alapok felvétele január 22-én, szigorú biztonsági intézkedések közepette kezdődött, ekkor készült el a közreműködésre felkért előadóknak szánt "zenei útmutató", amelyet kazettán juttattak el hozzájuk. Ezután szétosztották a sorokat a művészek között - erről Quincy Jones később azt mondta, olyan volt, mint belegyömöszölni egy görögdinnyét egy kólásüvegbe.

A stúdiófelvételre 1985. január 28-án az Amerikai Zenei Díjak díjkiosztója után került sor, mivel ezen a napon az amerikai rockzene színe-java összegyűlt Hollywoodban. A sztárok, akik néhány órával korábban még egymás vetélytársai voltak, a gáláról (amelyet éppen Lionel Richie vezetett) egyenesen a stúdióba mentek.

A belépőket a "hagyd az egódat az ajtón kívül" felirat fogadta, ez meglepő módon mindenkinek sikerült is: még a legnagyobb sztárok is tudomásul vették, ha csak a kórusban kaptak helyet. Szólót (sorrendben) Lionel Richie, Stevie Wonder, Paul Simon, Kenny Rogers, James Ingram, Tina Turner, Billy Joel, Michael Jackson, Diana Ross, Dionne Warwick, Willie Nelson, Al Jarreau, Bruce Springsteen, Kenny Logins, Steve Perry, Daryl Hall, Huey Lewis, Cyndi Lauper, Kim Carnes, majd a refrén alatt Bob Dylan és Ray Charles énekelt, de például Harry Belafonte, Bette Midler, Smokey Robinson, Waylon Jennings, de a Blues Brothers filmben zenélő Dan Aykroyd és a meghívott Bob Geldof csak a refrént énekelte. Cindy Lauper ugyan az egóját kint hagyta, de karpereceit nem, így a felvételt egyszer meg kellett szakítani, mert az ékszerek csörgése behallatszott a mikrofonba. A zenészek valamennyien álltak, a szőnyegre előzőleg mindenki nevét felírták a megfelelő helyre. A 12 órán át tartó munka végén Belafonte tiszteletére spontán elénekelték annak leghíresebb dalát, a Day-O (The Banana Boat Songot), majd kölcsönös autogram-osztogatás következett.

A We Are The World 1985. március 7-én jelent meg, áprilisban már vezette az amerikai listát és négy hétig élen is maradt, ötezernél több rádióállomás játszotta folyamatosan, hét és félmillió példányban kelt el és a popzene történetének legsikeresebb kislemeze lett. A 60 millió dolláros bevételt az etiópiai és szudáni éhezők között osztották el. A dal 1986-ban négy Grammy-díjat kapott, a néhány héttel később megjelent We Are The World című album ugyancsak 1986 egyik legsikeresebb albumának bizonyult. Bob Geldof az angol és a brit jótékonysági albumok sikerén felbuzdulva szervezte meg néhány hónap alatt a rockzene történetének legnagyobb koncertjét az afrikai éhínség enyhítésére, amely 150 millió fontot jövedelmezett. A Londonban és Philadelphiában egy időben tartott Live Aid színpadán mindenki ott volt, aki számított a szakmában, a koncertet a televízióban világszerte kétmilliárd ember követte nyomon, a program Londonban a Band Aid, Philadelphiában a USA For Africa segélydalának eléneklésével zárult.

A We Are The World hagyományt teremtett, azóta több hasonló jótékonysági kislemez készült. Öt éve, a kislemez megjelenésének 25. évfordulóján 85 amerikai művész újra felvette a klasszikus segélydalt, hogy a bevételből a 2010 januárjában 200 ezer emberéletet követelő haiti földrengés áldozatainak juttassanak élelmet, gyógyszereket és biztosítsanak lakhatási lehetőségeket.