Mózes második könyve mondja el a bibliai történetet: az elnyomatást, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését.

A pészah (szó szerint az elkerülés) ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tízedik csapás - az elsőszülöttek halála - elkerülte a zsidók házait. A pészah a szabadság ünnepe is, mert ekkor engedték ki az egyiptomi rabszolgaságból Izrael gyermekeit. A pészah harmadik jelentése: a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni. A kovász nélküli tésztaféleség, a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül) egyfajta lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség.

A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet fejükön a nap szárított meg. Mivel a pészah tavaszra esik, így a tavasz ünnepe is, s az ünneplés után volt az első termések áldozat utáni bemutatása a szentélyben.

Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. Ennek az az oka, hogy annak idején az Izraelben élő zsidók füst- és tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét. Ezt azonban ellenségeik hamis jelekkel igyekeztek megzavarni, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. Idővel aztán már a diaszpórában is pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.

Az ünnep a széderestével kezdődik. A széder héber szó, magyar jelentése rend, és azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik: egyfajta szeretetvendégség, ahol dramatizálva felidézik a kivonulás történetét (Haggáda).

A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. (Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította.) A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.

Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, úgynevezett pészahi edényben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre egész külön konyhát tartanak fenn. Pészahra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek.

A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett, majd a II. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztását 325-ben a niceai zsinat végezte el. Magyarországon, Erdélyben a XVI. században jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete, akik megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet "pogácsás ünnepnek" neveztek, s megülték a széderestet is.