Az egy és két méter átmérőjű új harangokat szombaton helyezik el ünnepélyesen a világ egyik leglátogatottabb keresztény templomában, fennállásának 850. évfordulója alkalmából.
A harangok két, 43 tonnás darus kocsin indultak el a normadiai Villedieu-les-Poeles-ból a főváros felé, ahova délután 2 órakor várják őket. A 20 méter hosszú járműveket Párizsban nyolc motoros rendőr kíséri a katedrálisig. A harangokat szállító kamionok biztonsági okokból óránként 10 kilométeres sebességgel, a Champs-Elysées sugárút érintésével haladnak végig a városon, ami két órát vesz majd igénybe.

A harangoknak hagyományosan nevük is van.

Az első teherautón utazik a 6,23 tonnás Marie és a kilenc harangnyelv (800 kilogramm). A másik kamion a többi nyolc harangot szállítja: Gabrielt (4,1 tonna), Anne-Genevieve-et (3,4 tonna), Denist (2,5 tonna), Marcelt (1,9 tonna), Etienne-t (1,5 tonna), Benoît Joseph-et (1,3 tonna), Maurice-t (1 tonna) és Jean-Marie-t (782 kilogramm).

A kisebb harangokat a normandiai műhely 19. századi kemencéjében öntötték, és a Notre Dame északi tornyába kerülnek. A legnagyobb, Marie viszont a hollandiai Astenben készült, onnan szállították át Normandiába, ahol összehangolták az egyházi megrendelést. A déli toronyban kap helyet, a 330 éves Emmanuel mellett. Utóbbit egyébiránt az egyik legszebb hangúként tartják számon Európában, súlya 13,2 tonna. Ez az egyetlen harang, amely túlélte a Notre Dame viharos történelmét.

Az új haragok egy évig készültek, és várhatóan 200-300 évig szolgálnak majd a gótikus művészet gyöngyszemének tartott párizsi székesegyházban. A harangcsere mintegy 2 millió euróba került, amit adományokból finanszíroz a katolikus egyház.

A harangok szombattól - amikor André Ving-Trois, Párizs érseke megáldja őket - egy hónapon át a templom főhajójában lesznek megtekinthetők. Először március 23-án fognak megszólalni a helyükön.

A francia forradalom óta a Notre Dame-nak hiányos volt a harangsora. A most kiköltöztetett négy harang - név szerint Angélique-Francoise, Antoinette-Charlotte, Hyacinthe-Jeanne, valamint Denise-David - 1856 óta volt a helyén, de mind a négy "gyorsan" elhasználódott a rossz minőségű fém miatt, amelyből készítették. Megváltozott a hangzásuk, és diszharmóniában voltak Emmanuellel.

Néhány hagyományőrző szerint viszont a 19. századi bronz harangok a francia történelem pótolhatatlan tanúi, amelyeket Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényében örökített meg: így ma már a francia kulturális örökség szerves részét képezik.