A 2750 évesre becsült leleteket Jeruzsálemtől néhány kilométerre nyugatra a Tel Moca nevű ásatáson találták, a Jeruzsálemet Tel-Avivval összekötő autópálya új szakaszának építését megelőző régészeti feltáráson. A férfiakat - köztük egy szakállasat - és lovakat ábrázoló kerámiafigurák a Júdeai Királyság idején honos rituális kultusz ritka bizonyítékai, de a szobrocskák pontos jelentőségét egyelőre nem ismerik.

Az ásatást vezető régészek szerint "a Tel Mocában talált rituális épület szokatlan és feltűnő, különös tekintettel arra, hogy Júdea ezen időszakából, az első jeruzsálemi szentély korából alig maradt fenn rituális építmény. Szembeötlő az épület egyedisége azért is, mert közel van a korabeli fővároshoz, Jeruzsálemhez, a királyság legfontosabb szakrális központjához, Dávid és Salamon király székhelyéhez".

A Tel Moca nevű régészeti feltáráson már eddig is számos különböző korszakból származó leletet találtak. Az 1990-es években a Jeruzsálem-Tel-Aviv autópálya útvonalának megváltoztatásakor kezdték az ásatást. A régészek javaslatára a helyet a Károli Bibliában Mócza (Józsué 18:26) néven említett településsel azonosítják, amelyet a Biblia Józsué könyvében Benjámin törzsének földjén, Judea határán említ. Ezt alátámasztani látszik többek közt egy, az ásatáson feltárt középület, egy jelentős raktárakkal és gabonatárolókkal teli építmény, amely a régészek feltételezése szerint a közeli főváros, Jeruzsálem gabonakészletét őrizte.

A régészek által feltárt épület szerkezete masszív, bejárata széles és az ősi közel-keleti hagyomány szerint keletre néz, hogy a felkelő nap az isteni jelenlétet szimbolizálva elsőként a templom belsejében elhelyezett tárgyat világítsa meg. A szintén feltárt négyzet alakú szerkezet valószínűleg az oltár volt a templom udvarán, ehhez közel találtak egy, a szent agyagfigurákat tartalmazó kicsiny raktárat.

A kutatók szerint a leletek templomok és rituális építmények létezésének ritka régészeti bizonyítékai a jeruzsálemi térségből a Júdeai Királyság korából, még a királyság korának végét megelőző vallási reform előtti időszakból, amely felszámolta az összes szakrális központot a jeruzsálemi szentély kivételével.