A képeket válogató Paco Elvira fotós, a Barcelonai Egytem fotoriporter tanára 12 híres fényképész felvételei, valamint néhány ismeretlen eredetű képkocka közül válogatott a La Guerra Civil espanola (A spanyol polgárháború) című kötethez.

A spanyolországi konfliktus idején, azaz 1936 és 1939 között született a "legnagyobb mennyiségű ikonikus és jelentős fotográfia egy háborúról egészen Vietnámig, ami 30 évvel később volt" - emelte ki Elvira.

"Az, hogy a háborúk jól fényképezhetők, nem vitatható" - húzta alá Ignacio Martínez de Pisón spanyol író, az album bevezetőjének szerzője. A spanyol polgárháború ideális csatamező volt a fotóriportereknek, akik korábban soha nem látott közelségből mutatták be a háború borzalmait az olvasóknak. Egy-egy felvétel kedvéért életüket kockáztatták, veszélyesen "közel mentek".

A legnagyobbak - Alfonso, Santos Yubero, Centelles vagy épp Brangulí - voltak jelen, közülük is kétségkívül kiemelkedett a magyar származású Robert Capa - emlékeztetett internetes kiadásában az El País című napilap. Az is kétségtelen, hogy a spanyol polgárháború volt Capa nagy iskolája, a harcokról készített képei miatt emlegették a világ legjobb fotósaként. Leghíresebb képe A milicista halála, de ez nem szerepel a heteken belül megjelenő albumban.

A fotósnak a köztársaságiak 1938-as offenzívájáról küldött felvételei is bejárták a világot, utolsó képeit a Pireneusokban készítette a polgárháborúról. 1954-ben Indokínában halt meg, aknára lépett.

Capa beírta magát a történelembe, nála kevésbé ismert viszont társa és párja, Gerda Taro. Õ volt az egyetlen fotós, aki életét vesztette a véres spanyolországi harcokban, 1937-ben halt meg.

Taro néhány negatívja 2007-ben került elő az úgynevezett mexikói bőröndből, Capa és David Seymour anyagával együtt. Utóbbi szintén "akcióban" halt meg, 1956-ban Egyiptomban.

A megjelenésre váró katalógus ebből a sokáig ismeretlen anyagból is bemutat néhányat, például Robert Capa egy 1937-es képét, amelyet Aragóniában készített.