Játszunk néhány korábbi számot, ahogy mindig is szoktunk, a koncert egy harmada nagyjából régebbi zenékből áll össze. De sok számot játszunk a legújabb lemezünkről, a Down the Wire-ről is, ami az előző Spyro Gyra lemezekhez hasonlóan sok stílust ötvöz. Az együttesben öt zeneszerző van, mindenki egy kicsit másképp dolgozik, és mindenkinek felkerülnek a dalai a lemezre, így elkerülhetetlen, hogy különböző műfajok kerüljenek egymás mellé.

Hogyan zajlik a dalírás az együttesben?

A zeneszerzők általában egymagukban dolgoznak, jól összeállított demókat hoznak a zenekarnak, de amikor az együttes élőben játssza a dalokat, változtat rajtuk, és így jobban érződik bennük a közös munka.

Hétéves korában kezdett el szaxofonozni. Hogyan kötelezte el agát a hangszer mellett, és miért a dzsesszt választotta a korszak népszerű könnyűzenei műfajai helyett?

Apám nagyon szerette a dzsesszt, kiskoromtól fogva többek közt Miles Davis és John Coltrane voltak a hőseim, mert apám az ő felvételeiket játszotta nekem, és ezért máig nagyon hálás vagyok neki. Ráadásul nem vagyok énekes, nincs jó hangom, csak hangszeren tudok játszani. Kiderült azonban, hogy számomra a szaxofon a megfelelő hang, mert annyira kifejező hangszer, ezért is lett központi szerepe a dzsesszben. A hangszíne emlékeztet az emberi hangra, és remekül fejezi ki a az érzelmeket.

A Sypro Gyra a New York állambeli Buffaloból indult az 1970-es évek közepén, milyen zenei közeg jellemezte akkoriban a várost, és hogyan hatott ez az együttesre?

Amikor Buffaloba érkeztem, úgy gondoltam, hogy csak dzsesszt vagyok hajlandó játszani. Buffaloban azonban egy remek, nagyon erős blues szcéna volt akkoriban, amibe mellékszereplőként én is belekeveredtem. Akkor jöttem rá, hogy vannak más, sok erővel rendelkező zenei műfajok is. Buffaloban dzsessz zenészként sok más könnyűzenei műfajjal is megismerkedhettem.

A zenekar három és fél évtizedes pályafutása során sok ismert zenésszel volt alkalma együtt játszani, kikre emlékezik vissza a legszívesebben?

Örülök, ha különböző zenei kultúrákból érkező előadókkal van alkalmam együtt zenélni. Az elmúlt időszakban volt alkalmam palesztín zenészekkel jammelni, akik hagyományos arab zenét játszottak. Mumbaiban egy bollywoodi filmproducer lemezén működtem közre, és pár hónapja dolgoztam egy brazil hárfaművésszel is. A utazásaim során világszerte olyan zenészekkel kerülök kapcsolatba, akik az enyémtől teljesen eltérő zenéket játszanak, és szeretem kipróbálni, sikerül-e beilleszkednem az különböző zenei környezetekbe.

Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is több dzsesszművész szívesen játszana együtt Önnel.

Lehetséges. Emlékszem, mikor 9 éves koromban hallottam Szabó Gábor felvételeit, nagyon tetszettek nekem. Akkoriban jelent meg pár lemeze az Impulse Recordsnál. Egyedi és szokatlan gitárjátéka volt, és úgy emlékszem, nagyon élveztem.

Jelenleg a nemrégiben megjelent lemezükkel turnéznak, de ezt követően mit tartogat a jövő a Spyro Gyra számára?

Most koncertezünk, majd minden év végén előadunk egy karácsonyi műsort, többségében karácsonyi dalokból. Ami a hosszútávú terveket illeti, a zenekarunk 35 év után elmondhatja, hogy most játssza a legjobb muzsikát, most vagyunk a legjobbak. A dzsessz pedig úgy tűnik, nem ér véget, még jó ideig ezt fogjuk csinálni. Azt nem tudom megmondani, milyen zenei irányt fogunk venni, csak szeretnénk jól érezni magunkat, és azt a zenét játszani, amit szeretünk, addig, ameddig csak tudjuk. Nagy szerencsénk, hogy világszerte mindenhol van rá kereslet: az afrikai Mozambiktól Rión keresztül Budapesten át a Fülöp-szigetekig és Thaiföldig mindenhol játszottunk az elmúlt évben. Szerencsések vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, ami szeretünk, és ez érdekli a világot.