Már sokszor elmondtam, hogy a színház nemcsak előadások sorozata, hanem több annál, találkozóhely, agóra, fórum, hat arra a mikroközösségre, amelyikben működik. Hogy milyen szerepe lesz öt év múlva a szombathelyi társulatnak az ország életében, azt nem tudom, de szeretném, ha ez a színház is kifejtené azt a hatást, amiről már sokszor beszéltem. Változtassa meg az emberek életét, hasson a környezetére, legyen az origója mindennek, ami történik.

Hasonló koncepcióval vágott bele a Nemzeti Színház igazgatásába is, de a terveiből sok minden nem valósult meg, miért nem?

Nem is pályáztam volna a Nemzeti Színház igazgatói székére, hogyha nem láttam volna arra lehetőséget, hogy többet is lehet csinálni, mint előadásokat színpadra vinni. Sajnos nem tudtuk beépíteni azt a teret, ami otthont adhatott volna a találkozásoknak, rögtönzéseknek, drámai felolvasásoknak, zenészeknek, így sok minden csak terv maradt. Londonban például irigykedve néztem az ottani színházat, ahol boltok vannak, jó étterem, nagy előtér, kisebb pódiumok, ahol zenélni lehet...természetesen az előadások a legfontosabbak, de emellett sok minden mást is lehet csinálni. Mondok egy abszurd példát. Ha valakiknek az az elfoglaltságuk, hogy azon gondolkodnak, mi is legyen a dobozos üdítőitalok göngyölegének a sorsa, akkor üljenek össze harmincan-negyvenen, és beszélgessenek erről, jussanak valami megoldásra, biztosítson ehhez helyet egy ilyen intézmény. Meggyőződésem, hogy egyre nagyobb szerepet kell kivívnia a civil társadalomnak, a civil kezdeményezéseknek. A politikát ki kell penderíteni az életünkből, és kezdeményezőeknek kell lennünk.

Az első előadásuk, a 9700 című is ezt a kérdést feszegeti, nem? Hogy a politika alapjaiban tudja meghiúsítani az ilyen civil kezdeményezéseket.

A mi előadásunk egy időutazás, a szereplők pénzt hoznak a múltból vagy anyagi fedezetet a színház felépítésére. Az elején azt látjuk, hogy semmiben nem értenek egyet, az egyik oldal mindig leszavazza a másikat, aztán a darab végén már ölelgetik egymást.Ez kicsit utópisztikusnak tűnik.

Igen az, de ez fejezi ki azt a vágyat, hogy ha másért nem, akkor a színházért fogjanak össze a szereplők.

Szombathelyen adott az a tér, amelyet birtokba vehet a közösség?

A Thea-térnek és a színháznak helyet adó Hemo (Helyőrségi Művelődési Otthon) nekem rögtön a Merlin Színházat juttatta eszembe, ami egy évtizedig az otthonom volt. Megláttam ezt a teret, és rögtön tudtam, hogy erre vágytam, ide fogjuk elhívni az embereket, itt fogunk beszélgetni, "tanácskozni".

De miért van szükség ehhez egy színházra, közösséget szeretne teremteni, amit tervez, azt a felolvasóestekkel, összejövetelekkel is el lehet érni, nem?

Társulat azért kell, mert ennek még van rangja, szerepe egy közösségben, ha egy városban, ahol korábban nem volt színház megjelennek a színészek, akkor ők tartást, tartalmat adnak sok minden más tevékenységnek is, hiszen olyan tehetséges emberekről van szó, akikre oda kell figyelni. És ha jó előadást mutatnak be, akkor az mércét jelent mások számára is, ha kapcsolatba lehet velük kerülni, akkor a közösség tagjai elkezdhetik úgy érezni, hogy ők is alakítói a város életének. Tehát kell a színház és kell a jó előadás is, hogy bemenjenek az emberek és legyen esélyük a katarzisra, legyen esélyük arra, hogy valami olyat kapjanak, ami eddig hiányzott az életükből.

Hogy állt össze a nyitóelőadás, a 9700? (Egressy Zoltán írta, illetve Dömötör Tamás rendezte.)

Szerettük volna, hogy ha a nyitóelőadásunk az egész társulatot foglalkoztatja, és ha magában foglalná azt a koncepciót, amiről beszéltem. Azt gondolom ugyanis, hogy annak a közösségnek kell adnunk valamit, amibe igyekszünk beágyazódni. És akkor eldőlt, hogy Szombathely történelmi múltját fogja az előadás feldolgozni, s így kerültünk bele egy időutazásba, ami a római császárságtól egy 1976-os politikai bizottsági ülésig vezeti a nézőt.

Összeállt már az ötlethalmaz darabbá?

Még csak a főpróbán vagyunk túl, de azon kitapintható volt, hogy szeretni fogja a közönség.A társulat már csapatként funkcionál?

Ez nagyon hamar megtörtént. Mielőtt belekezdtünk volna a 9700-ba, összeállítottunk egy félórás kampányműsort, amivel jártuk a vidéket. Már abban a félórás műsorban is nagyon összekovácsolódott a csapat. Összesen harminhatan vagyunk, tizennyolc színész és tizennyolc tehetséges növendék. A nézőtoborzás is sikerült, színházi buszjárat indult, eddig háromezerkétszáz bérletet adtunk el.

Mi a következő feladat?
Túl van a színház elindításán, a társulatszervezésen, úgy tűnik, az alapok megvannak.
Most következik a szorgos munka. Minden épül, szépül, csinosodik, s közben következnek majd egymás után a bemutatók, márciusban például a Cseresznyéskert. Közben elkezd működni a Thea-tér, sok esemény lesz a szimfonikus zenekari koncerttől Vallai Péterrel közösen bemutatott estig, változatos programok. Ez utóbbi tulajdonképpen egy sakkparti, a nézők látják a lépéseinket, s amíg egyikünk gondolkodik, a másik verset mond. Vallai Petrit szaval, én pedig József Attilát.

A Hemo átmenetileg ad otthont a társulatnak, őszre átépítik, s kiírtak egy ötletpályázatot a színház új épületére is. Mikor lesz Szombathelyen új színházépület?

A város nagy álma, hogy legyen egy igazi, végleges kőszínháza. A helyszínről a közgyűlés döntött, a szombathelyi Március 15-e téren építik fel. Az első fordulóban az ötletpályázat azt mutatta meg, hogy az építészek, művészek, hogyan gondolnak erről a térről, a tér és a park kapcsolatáról. Harmincheten pályáztak, neves irodák, s most a tapasztalatok alapján a második fordulóval folytatódik a tervezés, talán nyáron vagy ősszel lesz döntés. Hogy mikorra fog állni a színház, az elsősorban pénz kérdése.