Anne Frank szimbólum lett azoknak köszönhetően, akik a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen küzdenek. De az az Anne Frank, akit én ismertem, elveszni látszik e mögött a szimbólum mögött.

Miben különbözik az az Anne Frank, akit a naplója alapján ismerhetünk meg, attól, akit ön ismert?

A könyvemben leírom, hogy lettünk barátnők, ami kicsit eltér attól, amit ő ír a naplójában, de talán érthető, hogy erre másképp emlékeztünk. A személyiségünk teljesen az ellentéte volt a másiknak. Õ nyitott volt, én inkább zárkózott, és ebből néha konfliktusaink is voltak. Mégis lélekben közel álltunk egymáshoz.

Hogyan ismerkedett meg Anne Frankkal, hogyan lettek barátnők?

Egy zsidók számára elkülönített középiskolában ismerkedtünk meg, ahova a németek kényszerítettek minket. A naplójában mintha kicsit másképp írná le magát, mintha ő lett volna mindennek a középpontjában, de én néhány életben maradt osztálytársunkkal beszélgetve úgy emlékszem, hogy az első napokban nem keltett nagy feltűnést az osztályban. Egy nap, mikor mentem haza, megszólított. Kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz. Nagyon kezdeményező volt, meghívott magához, együtt csináltunk házi feladatot, együtt jártunk iskolába, és pár nap múlva azt mondta, "te vagy a legjobb barátnőm, én pedig a tiéd" és én is így gondoltam, mert kedveltem őt. Mindez persze nagyon régen történt, és azt szokták kérdezni, hogyan emlékezhetek minderre. Ennek az az egyszerű oka, hogy rendkívüli időket éltünk.

A könyvben nem csak Anne Frankkal kapcsolatos emlékeit, de saját családja történetét is leírja. Miről mesél még az írásában?

Édesanyám dél-franciaországi katolikus nő volt, aki Hollandiában dolgozott, és itt ismerte meg zsidó édesapámat. Miután összeházasodtak, egy ideig Franciaországban, később pedig Amszterdamban éltek, és mindkettejüknek sok gondjuk volt a másik családjával. A könyv a II. világháború után ér véget, leírom, hogyan erősödött meg közvetlenül a háború után az antiszemitizmus, és hogy a nővéremmel hogyan és miért nem akartuk akkoriban vállalni zsidóságunkat.

Ön hogyan élte túl a világháborút?

Édesanyám a háború alatt, nem sokkal azután, hogy Anne eltűnt, rájött, hogy mi készül. Rajta kívül senki sem hitte el az elgázosításról szóló pletykákat. Mivel anyám katolikus volt, elment a német hatóságokhoz, és azt hazudta, hogy apám az ő tudta nélkül regisztált engem és a nővérem a zsidó kongregációban, úgyhogy szeretné ezt érvénytelenítetni. Nem volt könnyű dolga, mert a nagyszüleiig visszamenőleg be kellett mutatnia a születési anyakönyvi kivonatokat és keresztleveket, hogy bizonyítsa a származását. Ráadásul mindezt Amszterdamban, miközben ő Dél-Franciaországból származott. De idővel sikerült megszerezni a papírokat, Franciaországból a fivére is segített, így végül levehettük a sárga csillagokat, amiket addig viselnünk kellett, és attól kezdve hagyományos iskolába járhattunk.

Milyen viszonyok uralkodtak Hollandiában a II. világháború után?

A náci propaganda a német megszállás alatt éreztette a hatását, a háború után ezért erős volt az antiszemitizmus. Az emberek amúgy sem akartak foglalkozni a holokauszt témájával. Azok az emberek, akik visszatértek a koncentrációs táborokból, sem szívesen beszéltek az ott történt borzalmakról és emlékszem, akkoriban én sem akartam hallani a szörnyűségekről. Persze akkor még 16 éves fiatal lány voltam, próbáltam elfelejteni a háborút.