Tavaly 2,7 millióval kevesebb könyv fogyott, mint 2005-ben. Nagy Attila olvasáskutató szerint nem is ez a szám az ijesztő, hanem az, hogy az eladott 38 millió kötetet a felnőtt lakosságnak mindössze 40 százaléka vásárolta meg.

Ennyien vallják ugyanis magukról azt, hogy évente legalább egy könyvet elolvasnak.

Nagy Attila szerint ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek mindannyian valóban olvasnának, csupán azt, hogy úgy érzik: azt kell mondaniuk, hogy néha könyvet vesznek a kezükbe.

Az általában elmondható, hogy a legtöbbet a 18 és a 38 év közöttiek olvasnak. De oda kell figyelni arra, hogy az egyes társadalmi rétegek között drámai a kulturális távolság, sőt, a különbség folyamatosan nő.

A 15 és 18 év közöttiek közül azoknak, akik gimnáziumba járnak, a szövegértési szintje a világ legjobb diákjaival vetekszik. A szakképző iskolákba járókról azonban ez korántsem mondható el: náluk ez a képesség a harmadik világban tapasztalható szinttel egyenértékű.

Nagy Attila szerint a különbség azért drámai, mert a rossz képességű diákok is ugyanabba az iskolarendszerbe járnak, mint az értő olvasók.

Ezek a gyermekek azonban a kutató szerint sem a családtól, sem az iskolarendszertől nem kapnak motivációt arra, hogy felkeressék a könyvtárakat.