Időben is az első skandallum 1816-ban történt, amikor a ma már klasszikusnak és nagy kedvencnek számító Sevillai borbély bemutatóján a darabot neme egyszerűséggel kifütyülte a közönség.

A háttérben elsősorban nem az opera színvonala, hanem - minő meglepetés - egy rivális zeneszerző (pontosabban rajongói) álltak, illetve fütyültek.

Történt ugyanis, hogy gyakorlatilag Rossinivel egyidőben ugyanarról a témáról írt operát Giovanni Paisiello, akinek a rajongói így fejezték ki nemtetszésüket.

A pár éve elhunyt Franco Corellit egyszer annyira felbosszantotta egy bekiabáló, hogy teljes jelmezben lerohant a színpadról és nekitámadt a zavarkeltőnek. A világhírű tenort a jegyszedőknek kellett megfékezni.

A Magyarországon kevéssé ismert Franco Corelli egyébként nem akárki volt, erre ékes példa, hogy a kilencvenes évek elején az Opera Fanatic amerikai komolyzenei csatorna felmérésén az évszázad legnagyobb tenorjának választották, megelőzte például Enrico Carusót, Luciano Pavarottit vagy Placido Domingót is.

Minden idők egyik legrajongottabb énekesnője, Maria Callas sem volt híján az önérzetnek. A művésznő 1957-ben a Norma római előadásán az első felvonás után nem volt hajlandó visszatérni a színpadra, mert a közönség szerinte nem lelkesedett eléggé.

Szintén a milánói Scálához kapcsolódott Placido Domingo botránya is. Korunk egyik legünnepeltebb énekese az Otello előadása közben vonult le a színpadról. Más kérdés, hogy őt sikerült meggyőzni arról, hogy térjen vissza és énekelje végig az előadást.