Idén a kémiai Nobel-díjat egy olyan jelenségnek a felfedezéséért kapták, aminek az a neve, hogy „királis erősítés”. A királis része a dolognak az arra utal, hogy vannak olyan molekulák, amelyeknek az az érdekes sajátságuk, hogy nem azonosak a saját tükörképükkel – mondta el az InfoRádióban Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémiai Intézetének egyetemi tanára, az MTA doktora, hozzátéve: maga a név a „kher”, azaz kéz ógörög szóból származik, ugyanis a kéz az egy „kéznél lévő példa” a kiralitásra, hiszen a bal kezünk és a jobb kezünk egymás tükörképei, de nem azonosak egymással, egy balkezes kesztyűt nem tudunk a jobb kézre ráhúzni. A molekulák világában is előfordul ez a jelenség.

„Az élő anyagot alkotó molekulák nagy részének megvan ez a tulajdonsága, tehát királis. Viszont ami nagyon érdekes a természetben, hogy

a két lehetséges változat, a két tükörképi pár közül mindig csak az egyik fordul elő nagy mennyiségben a természetben, csak annak van biológiai szerepe.”

És hogy hogyan alakult ki ez a jelenség? Az élet keletkezésekor királis anyag még nem nagyon volt a Földön, de mégis előállt egy olyan állapot, hogy nagyon sok királis anyag van az élőlényekben, annak ellenére, hogy egyébként a tükörképi pármolekulák energiaszempontból pont ugyanolyan kedvezőek vagy kedvezőtlenek lennének, mint az, amelyik előfordul. A díjazott munka ennek a jelenségnek a feltárására adott olyan példát, ami nemcsak elméleti modell volt, hanem kísérleti tapasztalat is.

Tehát olyan reakciókat fedeztek fel és fejlesztettek tovább – folytatta Lente Gábor –, amelyben ilyen királis molekulák keletkeznek. A legtöbb ilyen reakcióban korábban az kellett hozzá, hogy már eleve legyen királis anyag a rendszerben. A díjazott kutatásnál azt sikerült elérni, hogy az eleve jelenlévő királis anyagmennyiség nagyon-nagyon pici. Ezért hívják királis erősítésnek, mert rendkívül kicsi mennyiségű királis anyagból aztán később sokkal nagyobb mennyiségű keletkezik.

A kérdésre, hogy hol tudjuk ezt a gyakorlatban használni, a kutató azt mondta: az élőlényeket királis molekulák alkotják. Ez azt jelenti, hogy ami az élőlényekre hatással van és királis molekula, ott nagyon is számít ez a kiralitás.

A gyógyszermolekulák jelentős része például királis. Ez azt jelenti, hogy a két tükörképi párnak legalábbis eltérő élettani hatása van. Nagyon gyakori, hogy az egyiknek van, a másiknak nincsen.

Tehát például a gyógyszeripar számára fontos kérdés, hogy úgy tudják előállítani a gyógyszermolekulákat, mert ez lesz hatékony, hogy a tükörképi párok közül csak az egyiket. Ez nem könnyű feladat, mert a legtöbb kémiai szintézisnél, ha ilyen molekula keletkezik, akkor mind a kettő keletkezik ugyanolyan mennyiségben – mondta.

A kémiában a Nobel-díj már nagyon is bizonyított kutatásokat szokott elismerni. Henri B. Kagan, a francia díjazott már meglehetősen idős, 96 éves, és Szoai Kenszo, a japán kutató is már a 70-es éveiben jár, az ő nagy áttörést elérő eredménye 1995-ös. Már 30 évnél is több eltelt azóta, ezek a felfedezések már kifejtették a hatásukat a kémiában, tehát a nagyon hasonló reakciók fejlesztése már nemcsak hogy elindult, hanem már komoly eredményeket is ért el, és ezért kapták az elismerést. Tehát számukra lényegében az az elismerés, hogy már bizonyítottan nagy hatásuk volt a kémiára – fogalmazott a professzor, akinek az egyik díjazottal személyes ismeretsége is van.

„Szoai Kenszóval jó párszor találkoztam, mi több, olyan problémákon dolgoztam, amely a Szoai-reakcióhoz, vagyis a róla elnevezett reakcióhoz köthető.

A Szoai-reakció feltárását célzó konferenciának több eseménye is Magyarországon volt, többek között ekkor találkoztam vele,

és ő egyébként a veszprémi Pannon Egyetem díszdoktora is” – mondta el Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémiai Intézet egyetemi tanára, az MTA doktora az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Domanits András készítette.