Fontos tudni, hogy a burka és a nikáb olaszországi iskolákban történő betiltását a Meloni-kormányzat nem egy önálló vallási öltözet kérdésként kezeli, hanem egy szélesebb iskolai integrációs reform keretében vezeti be – fogalmazott az InfoRádióban Sayfo Omar. Ebben a csomagban szerepel például az is, hogy egy

30 százalékos felső határt vezetnek be, vagyis az oktatási intézményekben legfeljebb a diákok harmada lehet, akik külföldi iskolákban végezték korábban a tanulmányaikat, vagyis a burka és nikáb betiltása egy szélesebb integrációs programnak a része

– ismételte meg.

A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője szerint a burka és a nikáb ügye sokkal inkább politikai kérdés, sem mint praktikus társadalmi ügy. Emlékeztetett, hogy Olaszországban – a nyugati és déli európai országokhoz viszonyítva – alacsony a muszlim népesség aránya, nagyjából 4-5 százalékos a teljes lakosságon belül. A muszlimok a társadalmi arányuknak megfelelő arányban képviseltetik magukat az oktatási intézményekben, tehát megint csak 4-5 százaléknyian, ami azt jelenti, hogy hozzávetőleg 190-195 ezer muszlim lány járhat olasz oktatási intézményekben, és ha az olasz sajtónak hihetünk, az arc eltakarásának a tilalma hozzávetőleg 500 diákot érint összesen, ami a muszlim diákok 0,2 százalékát jelenti. „Ilyen módon

ez sokkal inkább egy politikai állásfoglalás, ami kihangsúlyozza Olaszország identitását, és kizárja azt, hogy bizonyos identitások, amelyek egyébként is ennek ellenében fogalmazzák meg magukat, teret nyerhessenek az oktatási intézetben”

– fogalmazott a szakértő.

A Meloni-kormány azt is kötelezővé tenné, hogy a súlyos iskolai beilleszkedéssel küzdő külföldi tanulók szülei is megtanuljanak olaszul, és ezért ingyenes olasz nyelvtanfolyamokat indítanak. Sayfo Omar ezzel kapcsolatban megjegyezte: Olaszországban ez a kérdés nem kizárólag csak a muszlimokat érinti, hiszen a legnagyobb nem olasz diaszpórák az országon belül: a románok és az albánok, és csak ezután jönnek a különböző muszlim országoknak a polgárai, de a szubszaharaiak is megemlíthetők, akik jelentős részben nem muszlimok. Bár Olaszországban a külföldiek, és ezen belül a muszlimok száma viszonylag alacsony – Franciaországban, Németországban vagy Svédországban nagyságrendileg nagyobb az arányuk –, a diskurzusban ez sokkal hangsúlyosabb helyet kap. Ennek oka az lehet, hogy a különböző felméréseken az olaszok rendszeresen túlbecsülik a muszlimok arányát, a 4-5 százalék helyett jellemzően 19 százaléknak tippelik meg a jelenlétüket, ami jól mutat egy széles társadalmi aggodalmat, és a Meloni-kormányzat végső soron erre próbál meg válaszolni az iskolai reformokkal – magyarázta a kutatási vezető.

„Nem létezik, hogy egy olaszországi osztályban az olasz gyerekek érezzék magukat sarokba szorítva, mert kisebbségbe kerültek, hazugság mindezt integrációnak nevezni, aztán saját gyerekeiket olyan iskolákba járatják, ahol ez a probléma nem létezik” – hangsúlyozta Giorgia Meloni. Az olasz miniszterelnök korábbi szavaihoz kapcsolódóan Sayfo Omar hangsúlyozta, hogy

az olasz válasz határozott, de nem példa nélküli.

Példaként említette Dániát, ahol korábban ennél szigorúbb integrációs politikát vezettek be az iskolákban, illetve a köztereken, különböző területeken. Nem vitás azonban, hogy Olaszország valóban sokkal határozottabban fogja meg ezt a kérdést, mint például Franciaország, „de tegyük hozzá, hogy a bevándorlók, azon belül a muszlimok társadalmon belüli aránya, valamint a gyökerezettsége is sokkal visszafogottabb, ilyen módon egy viszonylag friss diaszpórával szemben, ami számszerűségét tekintve nem annyira erős, nincs olyan masszívan jelen, sokkal könnyebben és határozottabban tud fellépni a Meloni-kormányzat, mint számos nyugat-európai kormány, ahol ez nagyon komoly társadalmi visszhangot váltana ki, nemcsak a bevándorlók körében, hanem adott esetben különböző baloldali pártok körében is” – fejtette ki a Migrációkutató Intézet munkatársa.

Sayfo Omar úgy véli, hogy az alapvető szocializációs terepe az egyénnek mindig a család és ezt követi az iskola. Az, hogy a Meloni-kormányzat a szülők irányába is hoz különböző határozatokat és az ő nyelvtudásukat is szeretné erősíteni, ez mindenképpen egy nagyon fontos pont, hiszen látni kell, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező gyerekek sok esetben a családon belül az anyanyelvüket beszélik, ami azt eredményezi, hogy a nyelvi képességeik gyengébbek lesznek, az őshonos családok diákjaihoz képest, és ebből adódik az is, hogy a későbbiekben nem csak az iskolában fognak rosszabbul teljesíteni, hanem a munkaerőpiacon is sokkal korlátozottabbak lesznek a lehetőségeik. „Tehát ez a fajta megközelítés, hogyha nem is nyeri el mindenkinek a tetszését, végső soron szükséges.

Hosszabb távon vagy generációs mértékben tekintve mindenképpen segíti az integrációját a külföldi diákoknak

– mondta az InfoRádióban a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsis Éva készítette.