Az elképzelésekről az izraeli Chanel 12 adott hírt hozzátéve, hogy egyelőre csak egy tervezetről van szó, amit majd a két ország kormányainak alaposan meg kell tárgyalniuk. Eszerint amint befejeződik az Irán elleni hadjárat, az Egyesült Államok újra gondolhatná érdemes-e kiterjedt támaszpont hálózatot fenntartania a Közel-Keleten. A legfőbb érv ez ellen az, hogy a most folyó háborúban számos légicsapás érte az amerikai bázisokat.

Ezzel szemben Izraelben már harcban is bizonyított rakéta- és drónvédelmi rendszer működik, amely sokkal hatékonyabban óvhatná az amerikaiakat is. További előnyt jelentene, hogy a zsidó állam területéről könnyebben elérhetőek a potenciális célpontok. Így az amerikai légierőnek kevesebb utántöltő repülőgépre lenne szüksége, ami

a jelenleginél jóval kisebb haderőt igényelne.

Az sem utolsó szempont, hogy Izraelben sokkal egyszerűbb és rugalmasabb lenne a támaszpontok ellátása. Jelenleg ugyanis a befogadó országok – egymástól sokszor gyökeresen eltérő – jogrendje szabályozza a bázisok közműellátását, vagy az ott szolgáló amerikai katonák mozgási lehetőségeit.

Az Egyesült Államok jelenleg legalább hét közel-keleti országban tart fenn katonai létesítményeket, köztük a katari Al Udeid légitámaszpontot, ahol mintegy 10 000 fő állomásozik. Bahreinben az 5. flottát befogadó Haditengerészeti Támogató Bázis működik, Kuvaitban pedig több támaszpontot is fenntart az USA. A hadsereg a Camp Arifjan-t, míg a légierő az Ali Al Szalem támaszpontot üzemelteti. De van amerikai katonai reptér az Egyesült Arab Emírségekben, Jordániában, Irakban és Szaúd-Arábiában is. Az utóbbiban található Szultán Herceg reptéren szenvedték el az amerikaiak mostani háború talán legnagyobb veszteségét. Az Iszlám Forradalmi Gárda szétlőtt egy méregdrága E-3 Sentry légtérellenőrzőt, és ezen kívül talán még több tartályrepülőgépet is elpusztított, vagy megrongált.

A biztonsági szempontok mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a sok és meglehetősen szétszórt bázis folyamatos ellátása komoly logisztikai kihívást jelent. Viszont néhány, Izraelbe települt központi támaszpont ezt a feladatot is jelentősen leegyszerűsítené, amivel sok milliárd dollárt lehetne megspórolni.

Persze vannak az elképzelésnek árnyoldalai is

– hangsúlyozza az Army Recognition. A szaklap elsőként a bázisokat jelenleg befogadó országok biztonsági aggályait említi majd azt, hogy egy viszonylag szűk helyre összpontosított, fontos katonai létesítmények vonzó célpontot jelenthetnek bármilyen ellenséges erőnek. Ami az öböl-menti államok aggodalmait illeti, azokat azzal lehetne tompítani, ha az amerikaiak csupán csökkentenék – még ha jelentősen is – és nem teljesen megszüntetnék az ottani katonai jelenlétüket. Ez már csak azért is ajánlatos lenne, mert Kína bizonyára szívesen ajánlkozna az USA helyére. A Szentföldön esetleg létesülő amerikai szuper támaszpont/ok védelmét pedig a két haderő már amúgy is világelső légelhárítása a jelenleginél sokkal hatékonyabban tudná biztosítani.

Nyilvánvaló, hogy a javaslat Izrael számára is tartogat előnyöket. Talán a legfontosabb ezek közül az, hogy a közvetlen amerikai katonai jelenlét tovább erősítené az ország védelmét. Az esetleges támadóknak már nemcsak az izraeli hadsereggel, hanem az országban állomásozó amerikai erőkkel is meggyűlne a bajuk. Az sem utolsó szempont, hogy mennyivel hatékonyabb lehet a két ország térségbeli hírszerzése, ha ezeket a tevékenységeket összefűzik egymással.

Az Irán ellen indított közös hadjárat már igazolta is ezt.

A személyzet, a felszerelés és a támogató rendszerek több országból Izraelbe telepítése jelentős logisztikai tervezést, illetve sok pénzt igényelne. Emellett új megállapodásokban kellene szabályozni az amerikai erők jogállását, a támaszpontok építését, de legfőképpen az ott állomásozó egységek bevethetőségét. Hivatalos megállapodás még nem született, egyelőre csak tárgyalnak róla. Az Army Recognition szerint a döntést attól függ, hogy az Egyesült Államok a jövőben milyen katonai és politikai szerepet akar betölteni a Közel-Keleten.