Január elsején Dániától Ciprus vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait. A délkelet-európai szigetország csatlakozása óta másodszor tudhatja magáénak a pozíciót: legutóbb tizennégy évvel ezelőtt, 2012-ben volt a Tanács élén. Az ígéretek szerint a ciprusi elnökség egyik legfőbb célja az uniós migrációs paktum nyitott kérdéseinek a lezárása lesz.

Pesztericz-Kalas Vivien az InfoRádióban elmondta: az új uniós migrációs és menekültügyi paktumba foglalt jogszabályok 2026. június 12-én lépnek hatályba.

A ciprusi elnökség ideje alatt több fontos feladatot is el kell végezni. Például a biztonságos harmadik országok elvének módosításáról szóló jogszabállyal kapcsolatban a társjogalkotóknak, vagyis az Európai Parlamentnek, illetve a Tanácsnak le kell folytatnia a megfelelő eljárásokat. Ugyanez igaz az első közös olyan uniós listára, amely a biztonságos származási országokat tartalmazza. Ezzel kapcsolatban is zajlanak még a tárgyalások.

Ciprus a soros elnökség átvételekor jelezte azt is, hogy növelné a visszaküldések hatékonyságát.

A jogszabály bevezetné az európai kiutasítási határozatot, ami lehetővé teszi a tagállamok közötti szorosabb koordinációt, valamint megkönnyíti a nemzeti kiutasítási határozatok kölcsönös elismerését.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője megjegyezte: az egyik nyitott kérdés, hogy legyenek-e visszaküldési központok. Mint mondta, a paktum szerint az egyes uniós tagországok bilaterális alapon egyezhetnének meg harmadik országokkal arról, hogy a náluk jogszerűtlenül tartózkodókat vissza lehessen küldeni. Pesztericz-Kalas Vivien szerint

Ciprusnak az is az érdeke, hogy a migrációs paktum egyik legvitatottabb pontja, a szolidaritási mechanizmus körül tisztázódjon minden nyitott kérdés.

Ennek értelmében

az Európai Bizottság évente javaslatot tenne a tagállamok között szétosztandó bevándorlók összlétszámára – legalább 30 ezer főre –, majd GDP- és népességarányosan határoznák meg az egyes országokra vonatkozó kvótaszámokat.

A paktum szerint

az egyes országok politikai vezetői szabadon dönthetnének arról, hogy az áthelyezési kötelezettségüknek tesznek eleget, vagy anyagi támogatást nyújtanak – egy főt 20 ezer euróval válthatnak ki – a migrációs nyomás alatt lévő államoknak.

Az említett jogszabályokhoz hasonlóan a szolidaritási mechanizmus is június 12-én léphet hatálya, ha hivatalosan is elfogadják a migrációs és menekültügyi paktumot.

A magyar kormány ellenzi a paktumot, és főleg a szolidaritási mechanizmust kritizálja. Mivel az érdemi egyeztetések, tárgyalások lezárultak, Magyarország már nem tud mit tenni a bevezetése ellen.

A szakértő kiemelte: ebben a kérdésben hivatalosan nem lehetett döntést hozni az Európai Parlamentben, a Tanács fogadta el az előző év végén azt a jogszabályt, ami alapján június 12-e után már végre lehet hajtani a paktumba foglaltakat.

Az európai vezetők úgy döntöttek, hogy az EU tagországaiban 2026 második felében összesen 21 ezer bevándorlót kell szétosztani.

A szolidaritási mechanizmus kedvezményezettje idén Spanyolország, Görögország, Olaszország és Ciprus lesz.

Négy további ország (Lengyelország, Csehország, Horvátország, Ausztria) pedig teljes felmentést kapott a kötelezettségek alól, amit az tett lehetővé, hogy az indoklás szerint a migrációs nyomás veszélyének kitett államokról van szó.

A négy haszonélvező országtól más államok átvehetnek illegális bevándorlókat, illetve nekik kell anyagi támogatást nyújtani, hogyha valamely ország ezt a megoldást választja.

Mit tehet a paktumot ellenző magyar és szlovák kormány?

Pesztericz-Kalas Vivien emlékeztetett: Magyarország és Szlovákia még nem nyilatkozott arról, milyen módon tenne eleget az említett kötelezettségeknek. Az arányokat tekintve

a 21 ezer bevándorlóból Magyarországnak és Szlovákiának 349 főt kellene befogadnia a kvótarendszer alapján.

Bár Magyarország még nem jelezte, hogyan venné ki a részét a terhekből, a szakértő hangsúlyozta: valamilyen formában ezt meg kell tennie, hiszen uniós rendeletről van szó, ami az összes tagállamot kötelezi a végrehajtásra.

Az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője megjegyezte: elviekben

a 349 fő befogadása fejenként 20 ezer euró befizetésével kiváltható lenne. Ez azt jelentené, hogy Magyarországnak összesen mintegy 7 millió eurót kellene kifizetnie.

„Előbb-utóbb döntést kell hoznia Magyarországnak ebben a kérdésben” – tette hozzá Pesztericz-Kalas Vivien.

Úgy véli, Magyarország és Szlovákia „minden jogi kiskaput megpróbál majd kihasználni”, főleg akkor, ha ténylegesen hatályba lép a rendelet.

Ha azonban bármely tagország nem tesz eleget a paktumban megfogalmazott jogszabályoknak, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indíthat vele szemben. A szakértő lehetségesnek tartja, hogy

a magyar és a szlovák fél bírósági úton azzal próbál majd meg érvelni, hogy a paktum uniós jogszabályokba ütközik.

Pesztericz-Kalas Vivien az eddigi tapasztalatok alapján azt gondolja, hogy előbb-utóbb a bíróság azt fogja megállapítani, hogy Magyarországnak kötelező átvállalnia bizonyos számú bevándorlót vagy a megfelelő összeg kifizetésével kiválthatja ezt a kötelezettséget. „Láttunk már korábban is migrációval kapcsolatos uniós bírósági döntéseket, és ezekből arra lehet következtetni, hogy ebben az esetben sem lesz más a döntéshozatal” – összegzett az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője.