Mielőtt belemennénk a három lehetséges változat ismertetésébe, érdemes néhány szót ejteni arról, hogy miért ennyire fontos a Föld legnagyobb, de igencsak gyéren lakott szigete az amerikai elnöknek? Donald Trump már első hivatali ideje alatt azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok számára stratégiai fontosságú a Dánia fennhatósága alatt álló hatalmas terület. Ezt újabban azzal támasztja alá, hogy kínai, valamint orosz hajók rajzanak Grönland körül, és ha Washington nem lép időben, akkor Moszkva vagy Peking fogja rátenni a kezét a szigetre. „De nem akarunk újabb orosz vagy kínai szomszédokat" – nyomatékosította az elnök.

Ám független szakértők egyelőre semmi bizonyítékot sem találtak sem a Grönland körül ólálkodó orosz vagy kínai hajókra, sem arra, hogy Peking vagy Moszkva a sziget elleni invázióra készülne. A kínaiak sokkal inkább befektetési lehetőségeket látnak a szigetben, mivel az rendkívül gazdag ásványi kincsekben. Az Európai Unió felmérése szerint az EU számára létfontosságú 34 ásványi anyagból 25 megtalálható itt, köztük számos ritkaföldfém és uránérc. De a legújabb kutatások azt is kiderítették, hogy Grönland alatt hatalmas olaj- és gázmezők lehetnek.

A bányászat azonban alig játszik szerepet a sziget gazdaságában. A nagy többségében grönlandi inuitokból álló népesség mereven elutasítja azt, mivel súlyosan természetkárosítónak tartja. Így a halászat az ott élők legfőbb bevételi forrása. A 217 millió négyzetkilométer nagyságú sziget jó része az északi sarkkörön túl fekszik, és területének legnagyobb részét gleccserek, valamint végtelen hómezők borítják. A mindössze 56 ezres népesség inkább a déli rész tengerpartjainak közelében él.

Az ásványi kincsek mellett legalább ennyire fontos a sziget földrajzi elhelyezkedése. Itt vezet a legrövidebb út Észak-Amerikából Európába, és erre kell elhaladnia az orosz hadiflotta atom-tengeralattjáróinak is, ha ki akarnak jutni az Atlanti-óceánra. A globális felmelegedés miatt olvad a jég, ami új, rövidebb hajózási útvonalak kialakítását, valamint a sarkvidék alatt lévő gigantikus gázmezők kiaknázását teszi lehetővé. Grönland ehhez remek szárazföldi bázist szolgáltathat.

Az amerikaiak már az 1800-as évek végén szemet vetettek a területre. Egy évvel Alaszka megvásárlása után, 1868-ban megkörnyékezték a dánokat azzal, hogy öt és fél millió dollárt fizetnének nekik – méghozzá aranyban – Grönlandért és Izlandért. Aztán 1910-ben újból megismételték a vételi ajánlatukat, ám ezúttal területet ajánlottak a szigetért. Odaadták volna az akkor még amerikai fennhatóság alatt álló Fülöp-szigetek egy részét, és odaígérték a német császárság uralta Észak-Schleswiget is, de a dánok nem haraptak rá az üzletre.

Azért mégis sikerült Washingtonnak bizonyos területeket megvásárolnia Koppenhágától. Az első világháború alatt, 1917-ben Woodrow Wilson elnök 25 millió dollárét megvehette Dán Nyugat-Indiát, amit aztán Virgin-szigetek néven az Egyesült Államokhoz csatolt. Nyilván ez a sikeres adok-veszek is arra ösztökélheti a washingtoni vezetést, hogy újra terültet próbáljon vásárolni Koppenhágától. Mint azt Marco Rubio külügyminiszter közölte:

Trump elnök elsősorban a vásárlást részesíti előnyben, de ha ez nem megy akkor a katonai megoldást fogja választani.

Maga az elnök sem hagyott kétséget afelől, hogy meg akarja szerezni a szigetet. Látva a grönlandi törvényhozók ellenkezését, Donald Trump pénteken megerősítette, hogy az Egyesült Államok „akár tetszik nekik, akár nem, de tenni fog valamit". Azért, hogy senkinek se legyenek kétségei, még hozzátette: „Szeretnénk egyezséget kötni, a könnyebbik úton. Ám ha ez nem megy, akkor majd a nehezebbik úton fogjuk megtenni”.

Ám még a könnyebbik útból is kettő létezik. Az egyik az a korábbi gyakorlat, amikor két állam köt adás-vételi megállapodást. A másik pedig az, hogy Trump lefizeti a grönlandiakat. Megfigyelők szerint ez az utóbbi sokkal olcsóbb lenne és esetleg még könnyebben is menne. Washington 10 és 100 ezer dollár közötti fejpénzt fizetne az ott lakóknak, ha hajlandók lennének az Egyesült Államokhoz csatlakozni. Erre lenne is törvényes lehetőségük, mivel 2009 óta jogszabály biztosítja, hogy a szigeten élők népszavazással döntsenek a hovatartozásukról. A grönlandiak többsége támogatná is, hogy elszakadjanak Dániától, de 85 százalékuk ellenezné, ha ezután egy másik ország, esetünkben az Egyesült Államok fennhatósága alá tartoznának. Legalábbis ez derült ki a Berlingske című koppenhágai újság 2025-ben végzett felméréséből.

Ráadásul a szigetlakók lefizetése sokkal olcsóbb megoldás lenne. Jeffrey Sachs, amerikai közgazdász és a Columbia Egyetem professzora az Al Jazeera-nak nyilatkozta: „A Fehér Ház ki akarja vásárolni a grönlandiakat, nem pedig megfizetni Grönland értékét. Ez utóbbi messze meghaladná azt az összeget, amit az Egyesült Államok hajlandó lenne kifizetni egy területért.” Egyszerű számolással belátható mennyire igaz ez. Még ha a fejenkénti legnagyobb összeggel, 100 ezer dollárral számolunk, akkor is csak 5,6 milliárd dollárba kerülne az ügylet az USA-nak. Márpedig ez még a közelében sincs annak a hatalmas értéknek, amit Grönland természeti kincsei képviselnek. Mi több,

a függetlenséget pártoló őslakók meggyőzése talán még egyszerűbb is lenne, mint a koppenhágai vezetéssel való politikai egyezkedés.

Amúgy Trump elnök Grönlanddal kapcsolatos biztonságpolitikai érvelése az Al Jazeera szerint sántít, a szigeten ugyanis már jó ideje állomásoznak amerikai katonák, akik az egyik legfontosabb rakétavédelmi bázist üzemeltetik. Az amerikai hadsereg 650 embere tartózkodik a Pituffik Űrközpontban, a sziget északnyugati részén, és az 1951-es egyezmény lehetővé teszi Washingtonnak, hogy további „védelmi övezeteket” hozzon létre. Vagyis, ha Trump elnököt tényleg biztonságpolitikai szempontok vezérelnék, akkor minden törvényes lehetősége meglenne arra, hogy növelje a szigeten az amerikai katonai jelenlétet.

Főleg, hogy a dán hadsereg helyi egységei csak a megfigyelést és kutatás-mentést, vagyis a bajba jutott hajók, repülők személyzetének megsegítését végzik, bár a dán védelmi minisztérium szerint hivatalosan „Grönland és a Feröer-szigetek szuverenitásának érvényesítése és katonai védelme” is a feladatuk lenne. Az erőviszonyok ismeretében azonban megfigyelők úgy látják: már a most a szigeteken tartózkodó amerikai erők is könnyedén legyűrhetnék a dán helyőrséget. Szóval igazából nem is lenne szükség nagyobb szabású invázióra.

Egy ilyen katonai akció azonban beláthatatlan következményekkel járna az egész nyugati világra nézve. Dánia – az Egyesült Államokkal együtt – alapítója a NATO-nak, amit eredetileg éppen a Nyugat védelmére hoztak létre. Most viszont az egyik tagállam fordulna szembe a másikkal. Vagyis pillanatnyilag nem keletről, hanem éppen nyugatról fenyegeti veszély a szövetség egyik tagállamát. Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint ha Donald Trump lerohanná Grönlandot, az a NATO végét jelentené.