A világ legnagyobb ismert kőolajtartalékának felügyelete kerülhet washingtoni ellenőrzés alá a venezuelai beavatkozással. A latin-amerikai ország fénykorában napi 4 millió hordó kőolajat termelt ki, a munkában jelentős szerepet kaptak a külföldi, elsősorban amerikai szakemberek és cégek.

Venezuela adottságairól és a kitermelés várható felfuttatásáról Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágvezetője az InfoRádióban elmondta, az ország legfontosabb erőforrása az olaj,

a világ ismert olajkészletének 17 százaléka Venezueláé.

Sok-sok évtizeddel ezelőtt még tényleg a világ egyik legnagyobb kitermelője is volt, mostanra viszont részben a szankciók miatt a kitermelési kapacitásai jócskán megcsappantak, jelenleg valamivel kevesebb mint 1 millió hordó napi kitermeléssel rendelkezik az ország – negyedével sem, mint évtizedekkel ezelőtt.

A venezuelai, úgynevezett nehéz nyersolajhoz egyébként speciális finomítók kellenek, ilyenek Kínában és Amerikában vannak, az olajat az ország jelentős részben Kínába exportálja, így Hortay Olivér szerint összességében azt lehet most mondani, hogy

Venezuela az amerikai olajvállalatok számára egyszerre lehetőség és kihívás: lehetőség, mert nagy a készlet, kihívás, mert ezek kiaknázásához irgalmatlan befektetésre van szükség.

Az elmúlt napok eseményei kapcsán becslések születtek arra vonatkozóan, hogy milyen időhorizonton mekkora mértékben lehetne helyreállítani a venezuelai nyersolajexport korábbi volumenét. A szakértő szerint az elmúlt napokban megjelent mélyebb elemzések tanulságai azt mutatták, hogy

reálisan 3 millió hordóra lehetne visszaemelni, de ennek több tízmilliárd dollár lenne a költsége, és több évig tartana.

Jelen pillanatban Venezuela a globális nyersolajigény körülbelül 1 százalékát biztosítja, ezt föl lehetne vinni 3 százalékra.

Ugyanakkor Hortay Olivér hozzátette: ha Venezuelát is az Egyesült Államok kontrollálja, azzal az ismert készletek csaknem fele fölött az Egyesült Államoknak lesz kontrollja, ami nagyon jelentős geopolitikai pozíciót biztosítana a nagyhatalomnak.

A venezuelai kőolaj kitermelése nem annyira bonyolult, mint például az amerikaiak kapcsán gyakran szóba kerülő palaolajmezők. Ami miatt viszont szükség van nagyobb beruházásra, az az, hogy az elmúlt évtizedekben a teljes venezuelai infrastruktúra leromlott, a kitermelési mellett pedig a szállítási kapacitásokat is rendbe kell majd rakni, illetvet teljesen új értékláncokat kell felépíteni.

Ami még Hortay Olivér szerint fontos kérdést jelent, hogy hol lesz piaca a Venezuelában kitermelt többlet olajmennyiségeknek; a legnagyobb eséllyel az aktivitás növeléséhez szükséges piac az Egyesült Államokban nyílhat meg, ez viszont negatívan érintené Kanadát, ugyanis jelenleg az érintett amerikai finomítókat Kanadából látják el. Itt is szépen látszik szerinte, hogy a geopolitika hogyan befolyásolja az energiapolitikát.

A piaci átalakulások hátterében felvethető, hogy az amerikai és kanadai romló kapcsolatoknak egyfajta mellékzöngéje lehet a venezuelai olajkitermelés növelése, és az, hogy bizonyos amerikai finomítókat néhány év múlva már nem kanadai, hanem venezuelai olajból fognak ellátni.

Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy ezek a történések árletörő hatásúak lehetnek. Ezekre reagálva Hortay Olivér úgy vélekedett: ha az amerikai olajvállalatok elkezdenek Venezuelában aktivitást növelni, kiépíteni, ahogyan azt Donald Trump elnök el is mondta, hogy el is várja, azzal a kínálat bővülhet, ami önmagában is leszoríthatja az árakat, illetve a szankciók potenciális feloldásán keresztül tisztulhat az olajpiac, aminek szintén kedvező hatásai lehetnek.

Hozzátette: hétvégén az OPEC, vagyis az olajnagyhatalmakat tömörítő kartell országai is tartottak egy megbeszélést, és egyelőre nem változtattak a korábbi terveiken, a mostani venezuelai fejlemények nem befolyásolták a következő hónapokra vonatkozó kitermelési kvótáikat.