A tekintélyes gazdasági szakértőkből álló független testület a mindenkori német kormányt segíti tanácsokkal, valamint bírálatokkal is, amiben most élen járt Veronika Grimm közgazdász, az általában öt főből álló tanács sokat idézett képviselője.

Grimm a bírálatot Friedrich Merz kancellárnak és pénzügyminiszteri tisztsége kapcsán Lars Klingbeil alkancellárnak címezte. A szakértő az Augsburger Allgemeine című lapnak nyilatkozott, az interjút ugyanakkor – a közszolgálati médiumokkal az élen – a német sajtó széles körben ismertette.

A testület képviselője mindenekelőtt az elmúlt hónapokban számos vitát kiváltó nyugdíj-, valamint a költségvetési politikát marasztalta el, felhívva a figyelmet a munkahelyek elvesztésének rendkívüli kockázatára.

„Merz-kormány az átlagemberek rovására folytat olyan politikát, ami a katasztrófa szélére sodorja az országot” – hangsúlyozta a közgazdász.

Szerinte 2029-re Németország olyan helyzetben lesz, hogy a kamatfizetések, a szociális, továbbá a védelmi kiadások teljes egészében felemésztik az összes tervezett bevételt. A vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy jelentős adóemelések fenyegetnek, ezért sok vállalat fontolgatja tevékenységének külföldre történő telepítését – vélekedett a Bölcsek Tanácsának képviselője.

Élesen bírálta a kormány nyugdíjpolitikai döntéseit, ezen belül a nyugdíjak szintjének 2031-ig történő „befagyasztását”. Megítélése szerint a nyugdíjcsomag a nyugdíjbiztosítási járulékok és a munkaerőköltségek emelkedését eredményezi, ami negatívan befolyásolja a német versenyképességet, illetve a növekedési kilátásokat.

„Mindez az átlagkeresetűeket sújtja majd leginkább, de magasan képzett fiatal szakemberek is kivándorlásra kényszerülhetnek

– fogalmazott Grimm.

A szakértő „kemény reformokat” sürgetett, de úgy értékelte, hogy ezek a jelenlegi koalíció számára még nehezebbek lesznek, mint a korábbi kormányok számára. „A mai viszonyokhoz képest Gerhard Schröder volt kancellárnak »könnyű dolga« volt Agenda 2010 nevet viselő, jelentős megszorításokat tartalmazó reformprogramja meghirdetésével” – fogalmazott Grimm.

A schröderi programmal való összehasonlítás nem sok jót vetít előre; az akkori kancellár 2003 márciusában meghirdetett csomagjával szigorú takarékossági intézkedéseket vezetett be, ami az addig az SPD-t támogató szakszervezetek tömeges tiltakozásához vezetett. Egy évvel később Schröder lemondott a szociáldemokrata párt elnökségéről, majd 2005 szeptemberében pártja elveszítette az előre hozott választásokat is.