Október elején a Kreml közzétette a 2026–2028-as szövetségi költségvetés tervezetét. Az adatokat elemezve Vlagyimir Milov azt közölte a Kyiv Independent című ukrán lappal, hogy hazája költségvetési helyzete minden, csak nem „normális”. Milov – aki a 2000-es évek elején az orosz kormány gazdasági tanácsadója volt – úgy fogalmazott: „Ahhoz, hogy az orosz katonai gépezet az eddigiekhez hasonlóan működjön, sokkal több pénzre lenne szükség, ám az egyszerűen nincs”.

Oroszországban már hetedik egymást követő évben két százalék feletti az államháztartás deficitje és mostanra a moszkvai vezetés már fel is hagyott azzal, hogy a hiányt egy százalék alá szorítsa. Sőt, az idei évre prognosztizált túlköltekezést még fél százalékkal, 2,6 százalékra meg is emelte a kormány. Bár a jövő évi büdzsében már a GDP 1,6 százalékának megfelelő deficitet terveztek, ez független elemzők szerint a vágyálmok kategóriájába tartozik. A háború ugyanis irdatlan összegeket emészt fel, és

ha így folytatódik, akkor az orosz állam eladósodása óhatatlanul tovább fog növekedni.

Talán más államok számára a nemzeti össztermék 2-3 százalékának megfelelő deficit nem lenne rémisztő, Oroszországban viszont ez már kifejezetten aggasztó. Az invázió miatt bevezetett nemzetközi szankciók teljesen kizárták az oroszokat a nemzetközi pénzpiacokról, így nem tudnak hitelt felvenni a hiány fedezésére. Még a korábban jóindulatú Kína is elzárkózott attól, hogy államközi kölcsönt folyósítson.

Vaszilij Asztrov, a bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének vezető közgazdásza ezt még azzal egészítette ki, hogy Moszkva bajait a túlértékelt rubel és az alacsony olajárak is tetézik. Ráadásul a tengeri szállítású kőolajra kivetett árplafon miatt még inkább zsugorodnak az orosz állam bevételei.

Nem csoda, hogy ebben a helyzetben felértékelődnek Moszkva számára a gázexport még megmaradt nemzetközi piaci. A Szlovákiába és Magyarországra irányuló szállítások, valamint a nyugat-európai LNG-eladások mostanra a Gazprom legfőbb bevételi forrásaivá lettek. Vlagyimir Milov azt állítja, hogy ezekből ered az orosz energetikai cég nyereségének több mint a fele. Márpedig egyebek közt éppen ezt a profitot csapolja meg az orosz kormány ahhoz, hogy feltöltse az államkasszát.

A kincstár azonban megállíthatatlanul ürül. A Nemzeti Vagyonalap – amely egykor Oroszország fő költségvetési tartaléka volt – likvid része 4,2 billió rubelre (50 milliárd dollár) apadt, ami messze elmarad a 2025-re várt 5,7 billió rubeles (70 milliárd dolláros) hiánytól.

Mivel a Kreml külföldről nem juthat pénzhez, az energiahordozók eladásaiból pedig egyre kevesebb bevétele van, nem marad más hátra, mint a belső pénzpiacokon való hitelfelvétel, illetve a katonai kiadások mérséklése. Ám ezekkel is több probléma akad. A belföldi finanszírozás államkötvények kiadásával történik, ellenben ez a fogyasztást csökkenti, és az az egész gazdaságra visszaüt. Egyesekben felsejlik az 1998-as nagy összeomlás emléke, ami pontosan így indult: magas kamatlábak mellett növekvő megtakarítások és csökkenő fogyasztás – emlékeztetett az amerikai RAND kutatóintézet vezető elemzője. Mark Staczynski szerint az sem kedvez a gyengülő orosz gazdaságnak, hogy a kormány 25 százalékra növelte a társasági nyereségadót és azt tervezi, hogy 22 százalékra emeli az áfát.

Hiába bővülnének ezzel a bevételek, a katonai kiadások mindent felemésztenek. Míg 2021-ben a GDP 2,5 százalékát költötte Oroszország a haderőre, addig jövőre már 5,5 százalék a terv. Mindezt úgy, hogy közben a hadiipar kénytelen egyre kisebb profit mellett termelni. Szergej Csemezov, a legnagyobb fegyvergyártó vállalat, a Rosztek vezérigazgatója augusztusban elismerte, hogy „az iparág jövedelmezősége rendkívül alacsony. Sőt, vannak cégek, ahol nincs is nyereség, és olyanok is akadnak, amelyek már veszteségesen termelnek. Így nem sok pénz marad a fejlesztésre”.

Ebben a helyzetben Moszkva még csak nem is gondolhat nagyszabású hadműveletekre.

Ukrajnában egyre inkább a kis létszámú, gyalogos csapatokkal vívott harc az általános.

A kijevi lap szerint kímélik a drága nehézfegyverzetet, és a tankok, lövészpáncélosok, önjáró lövegek helyett inkább drónokat vagy rakétákat vetnek be a frontokon. Az orosz védelmi minisztérium közben kénytelen volt csökkenteni az önként jelentkezőknek fizetett egyszeri, belépési prémium összegét, és egyes hírek szerint némely régiókban a korábbi ötödére zsugorodott ez a bónusz.

A Kreml ugyan még igyekszik önkéntesekkel pótolni az Ukrajnában elesett vagy megsebesült katonákat, de a veszteségek hónapról-hónapra nagyobbak, mint ahányan belépnek a hadseregbe. Vlagyimir Putyin ennek dacára továbbra sem akarja elrendelni az általános mozgósítást, noha azért már történtek lépések ez irányban is. Pár hete fogadta el a moszkvai parlament azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében külföldre is lehet küldeni tartalékosokat. Ezt újabban „különleges kiképzésnek” nevezik, és az ISW értesülései szerint már van is példa arra, hogy tartalékos katonákat vezényeltek Ukrajnába.

Nyugati elemzők általános véleménye az, hogy Oroszország már nem sokáig tudja pénzelni az ukrajnai hadjáratot. Az olaj nyomott világpiaci ára, az európai gázexport belengetett teljes megszüntetése egyre inkább csökkenti az orosz költségvetés bevételeit. Mindez a szankciókkal, a gyengülő ipari termeléssel, a csökkenő belső fogyasztással és a növekvő inflációval együtt negatív spirálba taszíthatja az orosz gazdaságot.