A vita a hadkötelezettségről nem új keletű, napirenden volt a korábbi parlamenti ciklusban is. Mindehhez a szikrát az Ukrajna ellen indított orosz háború adta, és a szakértők mellett már akkor is a konzervatív pártok voltak a visszavezetésének fő szószólói. A hadkötelezettséget 2011-ben takarékossági okokból és átmeneti jelleggel szüntették meg az akkori konzervatív védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg vezényletével.

Az Oroszország háborúja miatt a NATO-ra, ezen belül Németországra nehezedő katonai, illetve védelmi terhek ugyanakkor azt eredményezték, hogy a német hadsereg, a Bundeswehr megerősítése elkerülhetetlenné vált. Mindezt alátámasztották a haderő legfőbb felelőse, mindenekelőtt Carsten Breuer tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője, valamint Eva Högl, a Bundestag fegyveres erőkért felelős biztosa, A tábornok arra fegyelmeztetett, hogy a hadsereg létszámhiánya olyan mértékű, ami aligha teszi lehetővé az ország védelmét. Hasonló véleményt fogalmazott meg a Bundeswehrért felelős parlamenti biztos is, aki szerint a hadsereg „állandó” bevethetősége érdekében elsősorban a személyi állomány bővítésére van szükség.

Mig 2011-ben a takarékossági kényszer volt a kötelező szolgálat megszüntetésélnek fő indoka, mostanra – ha nem is azonnal hatállyal – ezen a téren is változhat a helyzet. Ezt pedig az a különleges alap teszi lehetővé, amelynek 400 milliárd eurója kifejezetten a biztonság, ezen belül pedig a hadsereg erősítését célozza. Az ezt célzó hitelfelvételt a parlamentben épp a leendő koalíciót alkotó két párt, a CDU/CSU és az SPD harcolta ki, ami magyarázza a hadkötelezettség visszavezetésével kapcsolatos konszenzust. A vita valójában ezért nem is erről, hanem a ”hogyanról” szól.

A CDU/CSU a 2011 előtti időket állítaná vissza, míg az SPD összehangolná a kötelező és az önkéntes szolgálatot.

A CDU/CSU azon a véleményen van, hogy a kötelező katonai szolgálat mielőbbi újbóli bevezetésére van szükség. A sorkatonai szolgálat további felfüggesztése nem telel meg a jelenlegi fenyegetettségi helyzetnek. Az SPD alapjában egyetért ezzel, ugyanakkor „rugalmas” szolgálatról beszél. Ennek része az, hogy meg kell teremteni a katonai nyilvántartási rendszer alapjait, és nyilvántartásba kell venni minden katonakorú fiatalt, de mindenekelőtt azokat kell behívni, akik ténylegesen akarnak is csatlakozni.

Ami a többi parlamenti pártot illeti, az AfD egyértelműen a kötelező katonai szolgálat újraaktiválása mellett áll ki. Alice Weidel, a párt társelnöke a választási kampány során kétéves katonai szolgálatot sürgetett. A Zöldek Pártja hat hónapos szolgálatot javasol, mégpedig vagy katonai vagy polgári védelmi vagy pedig egyfajta közösségi szolgálat keretében.

Egy friss felmérés szerint az érintett fiatalok többsége kevés hajlandóságot mutat a kötelező szolgálat teljesítésére: a 18 és 29 év közöttiek 61 százaléka elutasítja azt.

Az alaptörvény 12. cikke kimondja, hogy a 18. életévüket betöltött férfiakat a fegyveres erőknél, a szövetségi határőrségnél vagy a polgári védelem keretében lehet szolgálatra kötelezni. Ugyanakkor a 4. cikk szerint senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy lelkiismeretének tiltakozása ellenére fegyverrel szolgáljon egy háborúban.

Mindez elemzők szerint megerősíti azokat a vélekedéseket, hogy rendkívül összetett kérdésről van szó, és aligha valószínű, hogy az új kormány április végére várható megalakulásáig erről konszenzus születik.

A Bundeswehr létszáma 2024 végén alig haladta meg a 180 ezer főt.