Felhívta a figyelmet, hogy „nem véletlenül folynak most a tárgyalások, alig néhány héttel azután, hogy Trump elnököt beiktatták: Vlagyimir Putyin válaszol az erőre”. Hangsúlyozta, hogy Donald Trump első elnöksége alatt – 2016 és 2020 között – nem történt orosz agresszió, míg a Krím megszállása 2014-ben, majd Ukrajna elleni inváziója 2022-ben történt, amikor Trump nem volt hatalmon.

Véleménye szerint az amerikai elnök az, aki a tárgyalásokat mindig az erő pozíciójából folytatja, és ő az ideális vezető, aki képes lenne tárgyalóasztalhoz ültetni az orosz és az ukrán elnököt, valamint egy tartós békét elérni és megállítani az öldöklést.

Hegseth hangsúlyozta, Trump elnök célja nem a NATO cserbenhagyása, hanem annak megerősítése, amit már 2017-ben kitűzött célul. Bár a sajtó akkoriban azt állította, hogy Trump elfordul a szövetségtől, a valóságban kemény tárgyalásai több befektetést eredményeztek, és ma már szinte minden NATO-tagállam teljesíti a 2 százalékos védelmi kiadási célt – mutatott rá. Hozzátette, hogy az európai országok egyre nagyobb szerepet vállalnak, de az amerikai elnök szerint még több beruházásra van szükség a jelenlegi helyzet miatt.

„Újra naggyá kell tennünk a NATO-t. Ez a védelmi kiadásokkal kezdődik, de magában kell foglalnia a transzatlanti védelmiipari bázis újjáélesztését, a feltörekvő technológiák gyors bevezetését, a készenlét előtérbe helyezését, valamint a valódi elrettentés megteremtését is” – hangoztatta.

A védelmi miniszter Dwight D. Eisenhower egykori amerikai tábornokot és elnököt idézte, aki a NATO egyik legerősebb támogatója volt, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Európa nem eléggé veszi ki a részét saját védelméből. Eisenhower szerint az Egyesült Államokat majdnem „balekká tették” ebben a folyamatban.

„A mi kormányunk is hisz a szövetségekben, de Trump elnök nem fogja megengedni senkinek, hogy az Egyesült Államokból balekot csináljon”

– szögezte le.

Hegseth szerint Ukrajna NATO-csatlakozása nem lehet reális cél, ahogy a Krím félsziget annektálása előtti határok visszarendeződése sem. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások feltételeinek meghatározása nem az ő döntése, hanem az elnök, a külügyminiszter és más vezető tisztségviselők feladata lesz. Donald Trump már kapcsolatba lépett az orosz és az ukrán elnökkel is, és bármilyen tárgyalás is történik a jövőben, mindkét fél bevonásával zajlik majd - mondta. Hozzátette, hogy a NATO és az európai tagállamok is szerepet kapnak a békefolyamatban, hiszen az európai biztonság is érintett ebben a konfliktusban.

Ami az Ukrajnának nyújtott biztonsági támogatást illeti, Hegseth azt mondta, a már kiutalt segítség folytatódik, de a jövőbeli finanszírozás kérdése – akár kevesebb, akár több támogatás formájában – a tárgyalások részét képezheti. Megemlítette azt is, hogy Trump elnök olyan megközelítést alkalmaz, amely

a „répa és bot” elvén alapul, vagyis ösztönzők és nyomásgyakorlás kombinációjával próbál tartós békét elérni.

A NATO főtitkára, Mark Rutte a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, az Ukrajnával kapcsolatos béketárgyalásokat úgy kell lefolytatni, hogy a végeredmény ne legyen a Nyugat vereségének tekinthető. Vlagyimir Putyinnak meg kell értenie, hogy a Nyugat egységes, és Ukrajna minden szükséges támogatást megkap, hogy sikeres legyen. A tárgyalások csak akkor fejeződhetnek be, ha a végeredmény biztosítja a hosszú távú stabilitást – mondta.

Rutte arra is felhívta a figyelmet, a szövetségesek sose ígérték Ukrajnának, hogy a béketárgyalások eredményeként automatikusan NATO-tag lesz.

A NATO főtitkára szerint a szövetség célja, hogy Ukrajna a lehető legjobb helyzetből kezdhesse meg a tárgyalásokat. Megerősítette, hogy Ukrajna mindenképpen részt vesz a békefolyamatban, hiszen az ő sorsáról van szó.

Rutte egyúttal arra is felszólította az európai NATO-tagállamokat és Kanadát, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, és azok a szövetséges országok, amelyek még nem érték el a 2 százalékos védelmi kiadási célt, még a nyár előtt teljesítsék.

A NATO júniusi hágai csúcstalálkozóján várhatóan egy új, magasabb védelmi kiadási cél kerül napirendre, amely Rutte szerint meghaladhatja a 3 százalékot. Washington ezzel szemben 5 százalék GDP-arányos védelmi kiadásokat szorgalmaz, hangsúlyozva, hogy Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért, és nem támaszkodhat túlzottan az Egyesült Államokra. Indoklása szerint Washingtonnak inkább saját határaira és a kínai fenyegetésre kell összpontosítania a Csendes-óceán térségében.