Arról számolt be szerdán a Bloomberg, hogy az Oroszország területére váratlanul betörő ukrán csapatok Kurszk közelében elfoglalták a gáztranzit állomást Szudzsa városánál. A szudzsai tranzitállomás alig néhány száz méterre van az orosz–ukrán határtól, itt lép át Oroszországból Ukrajnába a Testvériség gázvezeték.

Közben az orosz hatóságok is megerősítették, hogy szerdán harcok folytak a dél-oroszországi Kurszki területen, ahol egyes hírek szerint az ukrán erők előrenyomultak. „Mindenki láthatja, hogy az ukrán hadsereg tudja, hogyan kell meglepetést okozni, és tudja, hogyan kell eredményeket elérni. Katonáink nemcsak ellenállnak a megszállók túlerejével szemben, hanem úgy rombolják azt, ahogyan az államunk és függetlenségünk védelméhez szükséges” – mondta egy csütörtöki rendezvényen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, de nem tett konkrét említést arról, hogy ukrán csapatok lennének a Kurszk régióban

Kaiser Ferenc az InfoRádióban elmondta: több célja is lehet az ukránok oroszországi előrenyomulásának. Az egyik, hogy megmutassák a helyi lakosságnak, hogy az ukrán fegyveres erők is képesek hadműveletet indítani Oroszország területén.

Ezzel nagy nyomást helyezhetnek az emberekre, hogy ne érezhessék magukat biztonságban.

A határ közelében élő orosz lakosok ugyanis eddig nem igazán féltek a háborútól, úgy gondolták, hogy messze zajlik, az ukránok házai égnek, az ukrajnai infrastruktúrát bombázzák, Ukrajnában akadozik az áramellátás.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense hozzátette: akár az is lehet az ukránok célja, hogy oroszországi területen „házhoz vigyék a borzalmakat”, mert így talán nagyobb nyomást gyakorolhat az orosz társadalom Vlagyimir Putyinékra, hogy fejezzék be a háborút.

Ugyanakkor a szakértő szerint sokkal valószínűbb, hogy azért törtek be az ukránok a Kurszk régióba, hogy ezzel rákényszerítsék az oroszokat arra, hogy tartalékaik, eszközeik egy részét vigyék el vagy csoportosítsák át a legfőbb ukrajnai frontszakaszokról, megbontva ezzel az oroszok egységét.

Ez a taktika korábban fordítva is látható volt, amikor az oroszok Harkiv térségében indítottak támadást, és akkor az ukránoknak kellett csapatokat, fegyvereket áthelyezniük és átvinniük Kelet-Ukrajnából északra, miközben Donyeck és Luhanszk védelme kulcsfontosságú lett volna, hiszen ezeknek a területeknek a teljes elfoglalása volt az orosz katonai vezetés legfőbb célja.

Ezek a műveletek általában az egység megbontására és a figyelem megosztására irányulnak.

Kaiser Ferenc közölte: ha a most látott ukrán taktika beválik, az oroszok ember- és eszközállományban is kevesebben lesznek a leghevesebb harcok színterén, azaz a kelet-ukrajnai arcvonalon, vagy legalábbis az erősítések egy része már nem oda fog menni. A támadás ráadásul erőt, tettrekészséget mutat, az ukránok és szövetségeseik pedig jól eladhatják a sajtóban, hogy az ukrán hadsereg képes betörni még a nagy Oroszország területére is.

A szakértő megjegyezte: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ukrán lakosság arra vágyik, hogy végre az ukrán fegyveres erők is érjenek el sikereket a fronton, mert eddig leginkább „kétségbeesett védekezésre” kényszerültek. Mint fogalmazott, jelenleg a legfontosabb történések a kelet-ukrajnai arcvonalon zajlanak, ahol „lassan, de biztosan darálja előre magát iszonyatos veszteségek árán az orosz haderő,

az ukránok pedig most feltehetően arra törekednek, hogy valamennyi orosz erőforrást el tudjanak onnan mozgatni észak-északnyugati irányba”.

Kaiser Ferenc szerint jelenleg nem lehet megmondani, hogy áll Ukrajna az erőforrások tekintetében. Egyes vélemények szerint már alig van katonájuk, más beszámolók szerint viszont még rengetegen vannak a frontokon vagy tartalékban. „Egy biztos: humánerőforrás szempontjából messze rosszabbul állnak az ukránok, mint az oroszok, aminek az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy Oroszország három és félszer népesebb volt a konfliktus kezdetén, mint Ukrajna.

Azóta egy-másfél millió ember hagyta el Oroszországot, a 42 milliós ukrán lakosságból viszont legalább 12-13 millióan, más adatok szerint 15 millióan távoztak hazájukból” – fejtegette.

A szakértő hozzátette: az ukránoknak valószínűleg egyre nehezebb feladatot jelent a meglévő erők harcképességét fenntartani, mert két és fél év harc után már nagyon fáradtak az ukrán katonák, valamint mentálisan, pszichésen is egyre nehezebben viselik a háború eseményeit, borzalmait.

Mindkét félnek nagy veszteségei vannak

Továbbra is kulcsfontosságú kérdés, hogy mennyi fegyver, hadianyag áll az ukrán hadsereg rendelkezésére. Kaiser Ferenc elmondta: eddig megfelelő mennyiségben látta el a Nyugat légi harcrakétákkal, légvédelmi rakétákkal az ukránokat, illetve újabb Patriot rakétaelhárító üteget is küldtek nekik, sőt még egyre van ígéret. Megérkeztek az első F–16-os vadászgépek is, amelyek mellé ugyancsak kaptak rakétákat is az ukránok.

Az egyetemi docens szerint ettől függetlenül a fegyverek, bevethető eszközök tekintetében is egyértelmű fölényben vannak az oroszok, ugyanakkor

a mennyiségbeli fölényük ellensúlyozható a Nyugatról érkező modern, minőségi fegyverekkel, ami pedig az ukrán haderőnek kedvez.

Nemcsak az ukránok, hanem az oroszok is nagyon jelentős veszteségeket szenvednek. A legfrissebb adatok szerint például az elmúlt egy-két hónapban az orosz harckocsi-veszteségek egynegyede T–62-es volt. Itt a szám a sorozatgyártás megkezdésének az évére utal, ami megint csak azt bizonyítja Kaiser Ferenc szerint, hogy elég sok „nyugdíjhoz közeli korú” fegyvert, eszközt használ ebben a háborúban Oroszország. Hangsúlyozta: mindkét fél fegyver- és lőszerhiánnyal küzd, igaz, az oroszok nagyobb gyártókapacitással rendelkeznek, illetve számíthatnak Irán és Észak-Korea „mindenféle megkötés nélküli” segítségére is.

„A nyugati lőszerellátás akadozik, de a nagyobb pontosság és az esetenkénti nagyobb lőtávolság miatt nem annyira kritikus az ukránok helyzete ebből a szempontból” – magyarázta.

Marad az állóháború

A front alakulásából és az eddigi harcok alapján úgy véli, nem valószínű, hogy a közeljövőben képesek lennének áttörni a frontvonalat az orosz erők. Nagy segítséget jelentenek az ukránoknak a drónok, sokat is gyártottak belőlük, és kihasználják az előnyeit ezeknek az „öngyilkos eszközöknek”. Ha például sikeresen előrenyomulnak az oroszok egy adott területen, gyakorlatilag pillanatok alatt akár ukrán drónok ezrei is rajzhatnak az orosz harceszközök körül, és eddig elég hatékonyan megsemmisítették azokat, vagyis az ukrán erők elég jól felismerték, hogy tudják megnehezíteni az ellenség dolgát.

Kaiser Ferenc megjegyezte: az ukrán hadsereg rendelkezésére álló nehéz technika a sikeres védekezéshez elegendő, nagyszabású ellentámadásra viszont aligha. Ehhez a szárazföldön több harckocsira, harcjárműre lenne szükségük, de a légtérben sem állnak sokkal jobban.

A jövő év közepéig maximum hatvan F–16-os vadászgépet kaphatnak a szövetségesektől, de az egyetemi docens megítélése szerint ez a technika, eszközállomány nem elég ahhoz, hogy Ukrajna képes legyen visszaszerezni a hadászati kezdeményezést, és esetleg jelentősebb területeket birtokba vegyen, illetve visszafoglaljon az oroszoktól.