A szerb elnök szombaton beszélt arról, hogy a legsúlyosabb esetekben ismét be lehetne vezetni az országban a halálbüntetést. Aleksandar Vucic azzal kapcsolatban fejtette ki véleményét, hogy kiderült, a március 26-án, a dél-szerbiai Bor környékéről eltűnt kétéves kislányt a szóbeszédekkel ellentétben nem a szülei adták el, és nem is rabolták el, hanem a helyi vízművek dolgozói elütötték, majd holttestét egy szeméttelepre dobták ki, ahonnan végül eddig ismeretlen helyre szállították. Az államfő szerint az ilyen bűncselekmények esetében indokolt lenne a halálbüntetés kiszabása.

Ivica Dacic, aki a kisebbik kormánypárt, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) elnöke is, úgy vélekedett, hogy "az ilyen szörnyek felett ítélkezni kell (...), az átlagemberek bizonyosan a puszta kezükkel is meg tudnák őket fojtani". Ahhoz viszont, hogy halálra ítéljék őket, alkotmánymódosításra van szükség, ami hosszadalmas folyamat.

A halálbüntetés 1804 és 2002 között szerepelt a kiszabható ítéletek között a szerb büntető törvénykönyvben, ám az utolsó halálos ítéletet 1992. február 14-én hajtották végre.

Utoljára 2001-ben született halálbüntetést kiszabó ítélet, ezt azonban később 40 évnyi letöltendő börtönbüntetésre módosították. A halálbüntetést 2002-ben eltörölték, azóta a legsúlyosabb kiszabható ítélet 40 évig terjedő börtönbüntetés.

A büntetésük kétharmadának letelte után, azaz 26 év és 8 hónap börtönbüntetést követően az elítélteknek joguk van kérelmezni a feltételes szabadlábra helyezést, de mivel a büntető törvénykönyv változásai még csak 22 éve léptek életbe, egyelőre nem lehet tudni, hogyan járna el a bíróság a szabadon bocsátási kérelmek ügyében.