Egy NATO-főtitkár kabinetfőnöke nem mond magánvéleményt – szögezte le Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemző azzal kapcsolatban, hogy Stian Jenssen múlt kedden egy panelbeszélgetésen felvetette, hogy az ukrán fél esetleg lemondhatna az orosz erők által megszállt területei egy részéről Moszkva javára a háború lezárása érdekében. „A NATO-főtitkár kabinetfőnökének megnyilvánulását nyilván valamilyen szinten átbeszélték, engedélyezték, és

az elhangzottak bizonyos mértékben a NATO hivatalos véleményének tekinthetők, és nem egy magánakcióról volt szó”

– magyarázta a Matthias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatótanára.

A szakértő az eset kapcsán megjegyezte, hogy a sajtóban megszaporodtak egyébként azok a jelek, amik arra utalnak, hogy az észak-atlanti szövetség, de általában a Nyugat elégedetlen az ukrán ellentámadás eredményével, ezért – nem biztos, de a jelek arra mutatnak, hogy – elkezdték fölkészíteni a közvéleményt arra, hogy az támadás nem fog jelentős sikereket elérni, aminek akár hosszabb távú következményei is lehetnek.

Jenssen szavait természetesen Kijev felháborodással fogadta, amit követően a kabinetfőnök nyilvános megbánást tanúsított, majd Jens Stoltenberg NATO-főtitkár rövidesen közölte: csakis az ukránok dönthetik el, hogy mikor állnak fenn a béketárgyalások feltételei, és mi számít elfogadható megoldásnak.

Annak is meg volt az oka, hogy a főtitkár megpróbálta kijavítani ezt a hibát – tette hozzá Somkuti Bálint. Látva a felháborodást és a rendkívül éles reakciókat úgy Ukrajna, mind a közvélemény részéről, le kellett reagálni ezt a fajta „realista megközelítésről” tanúskodó megnyilatkozást.

A biztonságpolitikai elemző azt valószínűsíti, a szóban forgó diplomáciai, vagy kommunikációs „csiki-csuki” annak köszönhető, hogy a háború kirobbanását követő (nyugati) lelkesedés kezd alábbhagyni;

bár nem ideális, hogy egy ilyen üzenet kimehetett a NATO részéről, az sem épp egy jó kommunikációs fejlemény, hogy azt ilyen gyorsan és határozottan visszavonták

– tette hozzá.

Az F–16-os repülőgépekkel kapcsolatban az a kulcskérdés, hogy mennyi ilyet kap Ukrajna – mondta a hadtörténész, aki szerint Ukrajna részéről teljesen reális elképzelés, hogy 200 darab – 18 repülőszázadnyi – ilyen típusú vadászgépet kért, amiből rotációban akár négy-öt század is folyamatosan a levegőben lehetne, ami már egy jelentős erő. Arra viszont nem látszik reális esély, hogy ez a 200 repülőgép meg is érkezzen – tette hozzá.

Arról nem beszélve, hogy az F–16-osokhoz pilótákra is szükség lenne, akiknek a kiképzése sokkal nagyobb feladat, mint például egy löveg esetében – mondta az InfoRádióban Somkuti Bálint, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatótanára.