A török államfő az elmúlt időszakban sokat hallatott magáról. Az orosz elnökkel való jó viszonyt kihasználva több alkalommal is személyesen igyekezett közvetíteni az Ukrajna ellen indított orosz háború tárgyalásos rendezése érdekében. A NATO-tagállamok vezetői közül az egyetlen, aki állítólagos terroristatámogatás ürügyén feltételekhez köti Finnország és Svédország, de különösen az utóbbi csatlakozását a szövetséghez. Arra azonban senki nem számított, hogy ezúttal egy pusztító erejű földrengés sújtotta ország vezetőjeként kerül a hírek középpontjába.

A hétfő hajnali katasztrofális erejű földrengés halottainak száma fokozatosan emelkedik, a károk felmérhetetlenek, szakértők szerint a helyreállítás éveket és hatalmas erőfeszítéseket vehet igénybe. Városok, települések szinte teljesen megsemmisültek, épületek porrá váltak, utak, vezetékek a legtöbb helyen használhatatlanná váltak.

A gyász, ugyanakkor az esetleges életben maradottakkal kapcsolatos remény a hétfő hajnali földrengést követő napokban még "mindent vitt" Törökországban. A remény múlásával a rendkívüli katasztrófa nyomán mostanra azonban már

felülkerekedett az elkeseredés, az okok, illetve a történtek kapcsán a felelősök keresése.

Egyre többen vádolják a hatóságokat azzal, hogy késlekedtek a mentési munkálatokkal, a katasztrófa sújtotta családokat magukra hagyták. De vádolják amiatt is, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az 1999-es, a mostanihoz hasonlóan pusztító, 17 ezer emberéletet követelő izmiti földrengés tanulságait, olyan építkezéseket engedélyeztek, amelyeknek következtében többemeletes házak kártyavárként omlottak össze.

Figyelmen kívül hagyták az erre vonatkozó szakértői figyelmeztetéseket, amelyek már évekkel ezelőtt intettek arra, hogy az esetleges földmozgásoknak jobban ellenálló építkezésekre van szükség.

Természetes az is, hogy az elkeseredéssel párhozamosan

növekvő harag és düh középpontjába a kormány, de leginkább az államfő került.

Erdogan elismerte ugyan, hogy a mentési munkálatok terén történtek hiányosságok, de azzal védekezett, hogy egy ilyen méretű katasztrófára nem is lehetett felkészülni.

A súlyos természeti katasztrófa egyidejűleg politikummá is vált. Az ellenzéki pártok Erdogant, illetve a kormányt vádolták azzal, hogy a pusztítás mértéke hatékonyabb mentési munkálatokkal, illetve az építkezésekkel kapcsolatos szakértői figyelmeztetések megfontolásával legalábbis csekélyebb lehetett volna. Az államfő viszont az ellenzéket vádolta pánikkeltéssel, felszólítva a lakosságot, hogy ne dőljön be a provokációnak.

Elemzők szerint ez már az az Erdogan volt, aki az elmúlt években nem éppen kesztyűs kézzel bánt bírálóival. Erre utal, hogy a külföldi sajtó szerint ismét korlátozták a Twitterhez való hozzáférést, továbbá több olyan személyt vettek őrizetbe, akik bírálták a hatóságok késlekedését, illetve a korábban kiadott építési engedélyeket.

A magyarázatot a május 14-re kitűzött elnök-, illetve egyidejű parlamenti választások jelentik.

Aligha véletlen, hogy a földrengés sújtotta tíz dél- és délkelet-törökországi tartományban Erdogan éppen három hónapos, a tervezett választásokig tartó rendkívüli állapotot hirdetett. A rendkívüli állapot pedig rendkívüli jogköröket biztosít a kormányzat számára, amire az erdogani évtizedekben már jócskán volt példa.

A hónap végén 69. évébe lépő államfő húsz éve van hatalmon, 2003 és 2014 között miniszterelnökként vezette, 2014 áprilisa óta pedig elnökként irányítja az országot. Államfői ambíciói nem csökkentek, már hónapokkal ezelőtt bejelentette, hogy újból – szavai szerint utoljára – megpályázza az elnöki tisztséget. Emellett pártját, a jobboldali Igazság és Fejlődés Pártját is ismét győzelemre akarja vezetni.

A sors fintora, hogy az erdogani éra kezdete jelentős mértékben az 1999-es izmiti földrengés utóhatásaival magyarázható.

A katasztrófát követő első, 2003-as parlamenti választásokon Erdogan akkori pártja, az Igazság és Fejlődés Pártjának – akkor még ellenzéki – elődje elsősorban annak köszönhette hatalomra kerülését, hogy az emberek évekkel később is a hatóságokat vádolták az izmiti földrengés pusztításainak mértéke miatt.

A mostani katasztrófa azonban húsz évvel hatalomra kerülése után ezúttal az államfőt is maga alá temetheti. Erdogan amúgy sem kedvező előjelek közepette írta ki a májusi választásokat. A súlyos gazdasági válság, a rekord méretű infláció, a török líra rendkívüli értékvesztése az államfő és pártja nagyarányú tekintélyvesztéséhez, az ellenzék rég nem tapasztalt megerősödéséhez vezetett.

A növekvő elégedetlenséget igyekezett ellensúlyozni az államfő az Ukrajna elleni orosz háborúval kapcsolatos külpolitikai közvetítői szerepvállalásával. Sokak szerint ezt a célt szolgálta a finn és a svéd NATO-csatlakozás kilátásba helyezett megtorpedózása, amelynek középpontjában a lakosság nacionalista, kurdellenes érzelmeinek kihasználása áll. Ezért vádolja Erdogan Helsinkit, de elsősorban Stockholmot azzal, hogy a kurd terroristákat támogatja.

Ellenfelei szerint a hivatalban lévő államfő állt a mögött is, hogy egy bíróság tavaly decemberben koholt vádak alapján több mint két és fél év börtönre ítélte Ekrem Imamoglut, Isztambul ellenzéki polgármesterét, az elnök lehetséges kihívóját. Egyben a közügyektől, vagyis attól is eltiltották őt, hogy választásokon induljon, vagy továbbra is az ország legnagyobb városának polgármestere legyen.

A hétfői földrengés előtti felmérések szerint elsősorban a súlyos gazdasági problémák miatt az elmúlt hónapokban erőteljesen növekedett az ellenzék, elsősorban a Köztársasági Néppárt, illetve annak vezetője, Kemal Kilicdaroglu támogatottsága. Kérdés, hogy a rendkívüli katasztrófa milyen irányban befolyásolja a lakosság érzelmeit, illetve az államfő milyen eszközökhöz folyamodik ezek befolyásolására.

Elemzők kevésbé tartják valószínűnek, hogy Erdogan korábbi szokásaihoz híven ezúttal is a riválisaival szembeni kemény kéz politikáját választja. Annak azonban már nagyobb a valószínűsége, hogy a választási kudarc elkerülése érdekében a májusi választások elhalasztása mellett dönt.