December 5-ig kellene megállapodni, hogy rögzítsenek-e olajárplafont a tengeren érkező orosz olajszállítmányokra, ugyanis ezen a napon lép életbe a már májusban elhatározott uniós szankciós csomag, amely az ilyen szállítmányok biztosítását vette célba, és az ársapka éppen ennek alkalmazhatóságát helyezné keretek közé.

Magyarország, Szlovákia és Csehország tavasszal elérte, hogy a májusi (szám szerint akkor éppen hatodik) Oroszország elleni szankciós csomag olajvásárlásra vonatkozó része ne vonatkozzon a csővezetéken érkező olajra, csak a tengeri szállítmányokra, de vészhelyzet megállapítása esetén elvben még az utóbbiak is átmeneti mentességet élvezhessenek.

Az olajársapka a G7-es országcsoport kezdeményezése volt, és az Európai Bizottság mostani javaslataival egyszerre

igyekszik összhangba hozni a G7 elvárásait az EU-huszonhetek gyakran egymással homlokegyenest ellenkező törekvéseivel.

A tagállami delegációk tárgyalásai e témában rendre azon a ponton akadnak el, hogy hol húzzák fel pontosan az árplafont. A legutolsó bizottsági javaslat kompromisszumként a hordónkénti 65 dollárt célozta meg, ezt azonban a balti államok és Lengyelország „túlságosan nagylelkűnek” (egyes, kevésbé diplomatikusan fogalmazó lengyel diplomaták a Financial Times szerint egyenesen „felháborítóan magasnak”) minősítették.

Szakértők rámutatnak, hogy a világpiaci árreferencia-szint jelenleg hordónként 84 dollárnál tart, az orosz eladás ehhez képest – figyelembe véve az elmúlt hónapok európai intézkedéseit követő keresletvisszaesést – már lement 66 dollárra. A bizottsági javaslat tehát szinte ezzel megegyező volna, ami a balti és lengyel vélemények szerint teljesen kiüresítené a leendő intézkedés tényleges értelmét.

A brüsszeli Politico ennek kapcsán idézett egy névtelenséget kérő uniós diplomatát, aki szerint az orosz olajkitermelők számára 20 dolláros ár mellett már „megtérülnek a költségeik”, és „minden további cent az orosz háborús büdzsét hizlalja”.

A pénteken félbeszakadt forduló előtt amúgy hírek szerit

Lengyelország szükségesnek tartotta, hogy „legalább 30 dollárra” vigyék le a megcélzott árplafont,

és mellesleg sajtójelentések szerint ugyancsak „30-40 dollár közötti” árspaka bevezetéséért lobbizott hétvégi nyilatkozatában Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is.

Az árcsökkentést követelő csoportokkal állnak szemben olajszállító déli tagállamok (Görögország, Ciprus, Málta), amelyek a tengeri fuvarozásból származó bevételeik valószínű csökkenése miatt aggódnak, és ezért vagy az árplafon 65 dollár fölé emelését szorgalmazzák, vagy ennek híján uniós kompenzációs mechanizmus kialakítását kérik.

A delegációk többsége eközben a december 5-i határidő fontosságára emlékeztet, utalással arra, hogy „zavart okozhat” a májusi, hatodik EU-szankciós határozat olajszállítmányokra vonatkozó részének végrehajtásában, ha nem társul hozzá konszenzus valamiféle árplafon alkalmazásáról is. Emlékezetes, hogy az említett majdani szankció értelmében korlátoznák, illetve megtiltanák az orosz olajat szállító hajók biztosításhoz való hozzáférését. Az ársapka elvben behatárolhatná, hogy csak olyan szállítókra vonatkozzon a biztosítási tilalom, amelyek az ársapka alatt vásárolt olajat visznek magukkal.

„Éppen most kellene egyértelmű egységet demonstrálni Putyin elnök felé” – idézte ennek kapcsán a Politico az egyik EU-diplomata kifakadását.

A tárgyalások mindenesetre most folytatódnak, miközben a hétvégén hamar híre terjedt a nemzetközi sajtóban, hogy a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kilátásba helyezte:

Oroszország nem fog olajat és gázt szállítani az ársapkát támogató országoknak.

Megfigyelők emlékeztetnek, hogy eddig az Európai Unió volt az orosz olaj egyik legnagyobb vásárlója, így tavaly például az EU-olajimport 27 százalékát tette ki az orosz olaj. Az EU egészébe ennek picit több mint harmada jött csővezetéken, aminek aránya azonban a szárazföldön közrezárt közép-európai országok esetében jóval magasabb volt (Magyarországon 86, Csehországban 97, Szlovákiában 100 százalék).