Fél évvel a tavaly szeptemberi német parlamenti választások után a Rehlinger vezette szociáldemokraták fölényes abszolút többséggel történelmi győzelmet arattak a 2569 négyzetkilométeres tartományban, amely 1999 óta a konzervatív CDU bástyája volt. Utoljára 1998-ban volt szociáldemokrata kormányfője a Saar-vidéknek, ami még inkább aláhúzza a gazdaság szakértőjének tartott Anke Rehlinger sikerét.

Saar-vidék az idei tartományi választások első állomása volt, amit május 9-én Schleswig-Holstein, majd május 15-én az ország legnépesebb tartománya, Észak-Rajna-Vesztfália követ.

Elemzők körében általános vélekedés, hogy

a tartományi választások egyfajta lakmusztesztet jelentenek a szövetségi kormány támogatottságára nézve.

És ennek most különös jelentőséget ad az a tény, hogy a kereszténydemokraták 16 év után után kényszerültek arra, hogy átadják a hatalmat a szociáldemokratáknak, illetve Olaf Scholz kancellár vezette, az SPD mellett a Zöldekből és a Szabaddemokrta Pártból (FDP) álló koalíciónak.

Anke Rehlinger, illetve az SPD győzelmének jelentőségét növeli az is, hogy a tartományban a CDU után eddig másodhegedűsnek számító párt a helyi parlamentben abszolút többséget szerzett, ami egyben azt is jelenti, hogy képes egyedül kormányt alakítani. Az SPD számára ugyanakkor némi üröm az örömben, hogy a tartományi törvényhozásból kiesett a két országos koalíciós partnere, a Zöldek pártja és az FDP is. A saarbrückeni parlamentbe az SPD és a CDU mellett hajszállal egyedül a szélsőjobboldalinak tartott Alternatíva Németországnak (AfD) jutott be. Ami azt is jelenti, hogy az SPD a tartományban a jövőben minden bizonnyal egyedül kormányoz majd.

Általános a vélekedés, hogy a választók véleménynyilvánítását nem elsősorban a Németországot is rendkívüli módon megrázó ukrajnai orosz háború befolyásolta, hanem mindenekelőtt a helyi problémák, élükön elsősorban a gazdaság, valamint az egészségügy, továbbá az oktatás helyzete. Az elmúlt évek tartományi gazdasági fellendülését a szavazók természetszerűleg összekapcsolták a gazdasági miniszterrel, Anke Rehlingerrel is.

A szociáldemokrata siker ellenére hiba lenne bármilyen messzemenő következtetést levonni az idei német választási esztendő első állomásán született végeredményből. Ukrajna orosz inváziója miatt az Olaf Scholz vezette kormány a közelmúltban már történelmi fegyverkezési döntésekre kényszerült, és hasonló döntéseket hozott vagy kell hoznia a biztonságos energiaellátás érdekében is. Mint ahogy ma még teljességgel kiszámíthatatlan, hogy az Oroszország által indított háború – és nem csupán Németországra – milyen következményekkel jár majd.

A Saar-vidéki választások eredménye ugyanakkor mindenképp keresű pirula a konzervatív CDU és nem utolsósorban a párt új vezetője, Friedrich Merz számára.

A Merz-hatás – mint sokan remélték – nem érvényesült, nem véletlen, hogy a párt országos elnöksége igyekezett elhatárolódni a saarbrückeni kudarctól.

Egyes elemzők ugyanakkor azon a véleményen vannak, hogy a józan politikusnak és megbízható gazdasági szakértőnek tartott Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár támogatottsága bónuszt jelentett a Saar-vidéki választók számára is.