Elisa Ferreira múlt héten az Európai Unió konzultatív szervezete, a Régiók Bizottsága plenáris ülésén figyelmeztetett, hogy közösségi forrást veszíthetnek azok a tagországok, amelyek nem juttatják el mielőbb az Európai Bizottsághoz a leendő uniós felzárkóztatási támogatások lehívásához szükség operatív programokat.

Magyarország is a megszólítottak között van.

Csupán emlékeztetőül: az EU-huszonhetek 2021-2027 időszakra 2018-as áron egy 1074,3 milliárd eurós keretköltségvetést hagytak jóvá, amelyből hét év alatt 336,4 milliárd eurót kívánnak az elmaradott helyzetben lévő térségek, régiók térítésmentes támogatására. illetve fejlesztésére fordítani.

A mindenkori hétéves közösségi pénzügyi keret rögzítésekor értelemszerűen véglegesítik az egyes tételekből az egyes tagállamokat megillető hányad nagyságát is. Magyarország számára (ugyancsak hét évre) ilyenformán mintegy 20 milliárd eurót (mai áron 7,2 ezer milliárd forintot) „pántlikáztak” meg a kohéziós és regionális politikai rubrikából.

Az elérhető összeg megjelölése azonban önmagában még nem jogosít fel az automatikus igénybevételre. A felzárkóztatási pénzeknél több fordulós folyamatot kell még ehhez végigcsinálni: mindenekelőtt egy úgynevezett partnerségi megállapodás keretében minden tagország

el kell, hogy fogadtassa a brüsszeli Bizottsággal egyebek között a különböző pénzfelhasználási feltételeket

(intézményi keretet, szabályozási, engedélyeztetési, ellenőrzési, nyomonkövetési keretrendszert stb.).

A partnerségi program bizottsági véleményezésére három hónap áll rendelkezésre, amely mögött igazából intenzív egyeztetést kell elképzelni Brüsszel és az érintett főváros között. Ha a felek minden tételt tisztáztak és egyetértettek, további egy hónapon belül sor kerülhet ennek a lényegében bevezető fokozatnak a formális véglegesítésére és jóváhagyására.

Ezzel azonban még csak kezdetét veszi a majdani pénzköltés gyakorlati előkészítésének az újabb fázisa. Ekkor válik ugyanis esedékessé, hogy a tagországok beterjesszék a különböző támogatási területekre vonatkozó részletes nemzeti operatív programjaikat, tulajdonképpen a majdani nemzeti pénzköltés konkrét területekre és célokra történő lebontását.

A partnerségi megállapodási szakasz nem kis részt a közösségi pénzek majdani jogtiszta és hatékony formájú felhasználását igyekszik szavatolni, míg a szakzsargonban csak „OP”-ként emlegetett programok kitárgyalása azt hivatott felügyelni, hogy a tagállami pénzköltés valóban olyan célokat és projekteket szolgáljon amelyekről (mint a digitalizációról, vagy a gazdaságok „zöldesítéséről”) a keretköltségvetés elfogadásakor huszonhetes körben elvi egyetértésre jutottak.

Ez utóbbi fázisra négy hónap áll rendelkezésre, amit tovább egy hónap követ a végső jóváhagyásra.

A regionális politikai biztos figyelmeztetése most voltaképpen arra vonatkozott, hogy olyan esetekben, amikor az idei év végéig nem sikerül a fenti folyamat végére jutni, és nem zárul le a nemzeti operatív programok véglegesítése, a vonatkozó közösségi pénzügyi keret elérhetősége is ezzel arányosan csökkenhet.

Magyarország tavaly beterjesztette a pénzköltési feltételekről intézkedő leendő partnerségi megállapodási tervezetet, de a véglegesítés még várat magára. Részben emiatt is, a mindezek figyelembevételével is készülő operatív programok átadása még nem történt meg – amivel amúgy a magyar példa távolról sem egyedülálló, sok tagállam ma még hasonló elmaradásban van.

Cserébe minden ilyen helyzetben lévő országra igaz, hogy

ha az év második feléig nem sikerül a kohéziós politikai programok kapcsán minden vonatkozásban dűlőre jutni, akkor a vonatkozó „megpántlikázott” hányad veszélybe kerülhet.

Magyarország esetében mindez annyival komplikáltabb, hogy egyelőre késlekedik az ezzel párhuzamosan, a járványkárok kompenzálására felállított rendkívüli 750 milliárd eurós helyreállítási (avagy új generációs) alap magyar részéhez beterjesztett nemzeti reformprogram bizottsági jóváhagyása is.

Tekintve, hogy sok esetben a kétféle alap egymást kiegészítve készül nagyobb volumenű programokat, vagy forrásigényes területeket finanszírozni, a tartósabb elmaradás bármelyik oldalon az egyes célkitűzések teljesülését veszélyeztetheti.

A teljes költségvetési keretből a magyar jogosultság amúgy hét évre 30,8 milliárd euró (folyóáron 11 ezer milliárd forint). Az új generációs alapból a magyar kormány egyelőre csak a vissza nem térítendő (tehát nem hiteljellegű) rész, 6,7 milliárd euró lehívására jelentett be igényt – ez mai áron mintegy 2,4 ezer milliárd forint.

Mindebből az is látszik, hogy a különböző (rendkívüli helyreállítási, illetvek közösségi költségvetési kohéziós) alapokból a különböző jóváhagyási procedura függvényében összesen mintegy 9,6 ezer milliárd forintnyi közösségi forrás időben történő és teljes összegű lehívása lehet a tét.