Sajtójelentések szerint Bruno Le Maire, az EU féléves elnökségét ellátó francia kormány pénzügyminisztere, aki az EU-huszonhetek keddi ülését vezette, elismerte, hogy egyelőre nem sikerült huszonhetes körben konszenzusra jutni, de reményét fejezte ki, hogy – összhangban az eredeti francia EU-elnökségi törekvésekkel – márciusig ez még összejöhet.

Szakértők emlékeztetnek, hogy adózási kérdésekben EU-szinten konszenzussal döntenek, nincs többségi szavazás, és egyetlen ország ellenállása is kihúzhatja a talajt bármilyen megcélzott EU-döntés alól. A mostani megakadás kapcsán jelentések elsősorban a magyar és a lengyel különvéleményt emelték ki, lévén azokban

olyan fenntartás hangzott el, amelynek orvoslása voltaképpen nem az Európai Unión múlik, és az elvárások teljesülése a következő néhány hétben kevéssé valószínű.

Emlékezetes, hogy Joe Biden amerikai elnök tavaly áprilisban jelezte: Washington kész az amerikai cégek (köztük a hightech óriások) kizárólagos otthoni megadóztatásának a feladására, és helyette egy két lábon álló rendszert javasolt. Egyfelől, bizonyos nagyságrendű globális forgalmon túl az ilyennel rendelkező óriáscégek éves globális profitja után forgalomarányosan minden olyan országban társasági adót szedjenek be, ahol a megelőző évben eladást folytattak. A dolog független attól, hogy a kérdéses cég amúgy fizikailag jelen van-e az adót kivető országban, a lényeg, hogy forgalmazzon ott.

Az első becslések szerint globálisan mintegy száz cég kerülhet ebbe a kategóriába, köztük a legtöbb amerikai információs technológiai óriás (praktikusan a Szilícium-völgy nagy része).

Másfelől Washingtonban a leendő adó minimális mértékéül először egységesen 21, majd végül májusban 15 százalékot javasoltak, aminek a célja amúgy az, hogy elejét vegyék, hogy egyes adóparadicsomokban az amerikai adószint alá vágjanak, és elcsábítsák hazai pályáról az érintett vállalatokat. A 21 százalék még sok országot riasztott, de a 15 százalékos küszöbszint már nem esett messze az OECD-körökben korábban is felmerült lehetséges 13 százalékos egységes minimumszinttől, vagy akár az Írországban alkalmazott 12,5 százalékos társasági adómértéktől.

Mivel a leendő intézkedésnek csak akkor van tényleges hatása, ha a világkereskedelem minden érdemibb résztvevője aláveti magát, ezért fontos fejleménynek számított, hogy

őszre már több mint 130 ország a kezdeményezés mellé állt,

elvezetve oda, hogy októberben meg tudott születni az OECD-megállapodás az említett két lábon álló rendszer bevezetéséről. Hasonló álláspontra jutott a G20-as országcsoport is.

A teljes váltás voltaképpen csak 2023. január 1-jétől esedékes, de ennek előfeltétele, hogy addigra minden résztvevő a leendő új szabályokhoz igazítsa honi szabályozását. A soros francia EU-elnökség ennek jegyében tűzte ki célul, hogy a „francia félév” alatt az EU-huszonhetek körében egységessé teszik a megcélzott óriások esetében alkalmazandó 15 százalékos minimumadó intézményesítését.

Ennek kapcsán azonban, mint kitűnt, bizonyos

sorrendiségi kérdések merültek fel.

Ennek megfelelően a keddi pénzügyminiszteri ülésen a lengyel és a magyar tárca vezetői azzal érveltek, hogy megítélésük szerint mindaddig elhamarkodott a két pillér közül a minimáladó európai uniós bevállalása, amíg nem válik befejezett ténnyé, hogy a „nagyok” valóban áttérnek majd a forgalmazásuk szerinti országok mindegyikében a részarányos adófizetés gyakorlatára.

Márpedig ez utóbbihoz még további technikai megállapodás szükséges OECD-szinten, amihez viszont a kérdésben leginkább érintett államok – mindenekelőtt az Egyesült Államok – formális egyetértése is szükséges.

Szakértők ennek kapcsán emlékeztetnek, hogy Biden ötletének éppen amerikai földön van jelentős ellentábora, ami annyiból érthető, hogy ezzel a lépéssel Washington voltaképpen kiadja az amerikai bejegyzésű óriáscégek kizárólagos amerikai megadóztatásának a lehetőségét.

A Republikánus Párt egyelőre hallani sem akar a dologról, és a demokraták csak a kongresszusban bírnak viszonylag stabil többséggel, a szenátusban kétesélyes, hogy sikerül-e majd átnyomni a kezdeményezést. Márpedig a szükséges törvényhozási felhatalmazás nélkül az elnök keze is meg van kötve.

Francia részről – csakúgy, mint európai bizottsági oldalon – azzal érvelnek, hogy az Európai Uniónak „példát kell mutatnia” az egyezményben részt vevő további országok felé azzal, hogy mielőbb intézményesíti a minimáladó rendszerét. Ezt már csak „az EU-hitelesség” okán fontos lenne meglépni.

Az említett lengyel–magyar különvélemény azonban éppen ezt vitatja. A Financial Times szerint a két miniszter azzal érvelt, hogy „az egyes és a kettes pillér egymástól elválaszthatatlanok”, és ha a másodiknál az EU előreszalad, ezzel úgymond elveszítheti ráhatását arra, hogy az elsőben érintettek is valamennyien beadják a derekukat.

Bruno Le Maire válasza erről az volt, hogy bár a két intézkedés azonos csomag részei, ám vannak jogi különbségek is közöttük, ezért a merev összekapcsolás szerinte nem indokolt.

A kérdésre most az EU-miniszterek következő ülésén fognak majd visszatérni. Sajtójelentések szerint amúgy a lengyel–magyar páros – valamint a részben speciális honi rendszerét féltő észt fenntartás – mellett Málta minisztere is kétségét fejezte ki a minimáladó EU-szintű intézményesítésének a siettetését illetően.