A hét utolsó munkanapján az Észak-atlanti Szövetség külügyminiszterei (formálisan a NATO döntéshozó szervezete, az Észak-atlanti Tanács) videokonferencián egyeztetteék a tagállamok álláspontját a küszöbönálló tárgyalások előtt. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a külügyminiszteri tanácskozás után tartott sajtóértekezletén egyfelől aláhúzta a szövetség tárgyalási készségét Moszkvával – szövetségi megállapodási készséget hangoztatva például jövőbeni fegyverzetellenőrzési és leszerelési témákban -, de

elfogadhatatlannak minősítette Vlagyimir Putyin orosz elnök kiemelt stratégiai követeléseit.

Az Ukrajna elleni orosz katonai fenyegetés fennmaradása esetén pedig az atlanti szövetség szerinte eltökélt és felkészült minden szükséges katonai ellenlépés megtételére.

Az orosz elnök közelmúltban közzétett követelései egyebek között garanciákat várnának az atlanti szövetségtől arra, hogy nem fog további szovjet utódállamot tagjai közé fogadni (értelemszerűen kizárva ezzel egy ukrán NATO-tagság lehetőségét is), és hogy beszünteti a szövetségi erők telepítését kelet-európai országokba.

Stoltenberg most ez utóbbira utalva jegyezte meg, hogy

a NATO úgymond „nem engedheti meg magának, hogy a szövetség egyes tagjai másodosztályú tagokká” degradálódjanak”,

lényegesen csökkentve annak lehetőségét, hogy a NATO egésze bármikor hatékony védelmet biztosítson a számukra – mutatott rá.

Ami a szövetség további kelet-európai bővítésének deklarált kizárását illeti, ez Stoltenberg szerint alapszerződésének kulcselemétől fosztaná meg a NATO-t, nevezetesen, hogy bármely európai országnak jogában áll felvételt kérni a védelmi szövetség soraiba. „Ami Ukrajna és Grúza majdani NATO-tagságát illeti, kitartunk a (2008-as) bukaresti NATO-csúcs határozata mellett” – szögezte le ennek kapcsán a szövetség főtitkára.

Emlékezetes, hogy az említett csúcstalálkozón Ukrajna és Grúzia ugyan nem kapta meg a tagság előszobáját jelentő akciótervet, de a tagállamok megerősítették, hogy felkészülésük után mindkét országot befogadják a szövetségbe. Másszóval a tagság elvi lehetőségét deklarálták – pontosan azt, aminek kizárását most az orosz vezetés követeli.

Stoltenberg szerint amúgy

az orosz katonai fenyegetés erősödése éppen, hogy további európai országokat terelhet a NATO-tagság felé. Példaként utalt a formailag mindmáig semleges Svédországra és Finnországra,

ahol mindenekelőtt az ukrán válság mélyülésére is válaszul láthatóan növekvő hajlandóság mutatkozik arra, hogy akár leendő tagság formájában is nyissanak az atlanti szövetség felé.

„A döntés rájuk tartozik”, de ha csatlakozási óhajt jeleznek, „a NATO üdvözölni fogja őket” – mutatott rá ennek kapcsán a szövetség főtitkára, amit elemzők egyfajta, Moszkvának címzett figyelmeztetésként is értékeltek.

Az Észak-atlanti Szövetség nyitott az érdemi tárgyalásokra Oroszországgal, de ha a diplomácia kudarcot vall, kész és képes megvédeni tagjait bármilyen külső beavatkozástól – mutatott rá a norvég politikus. „A NATO mindenkor készen áll arra, hogy kihívásokhoz mért válaszokat adjon” – szögezte le, és emlékeztetett, hogy a szövetség „jelentős (védelmi) képességekkel rendelkezik”.

Adott a katonai erő, megvannak a csapatok, készek a tervek bármilyen külső támadás esetén a tagállamok megvédésére, amelynek meghatározó elvi alapja, hogy

bármely tag ellen indított támadást automatikusan a szövetség valamennyi tagja ellen intézett támadásként értékelnek és ennek megfelelően reagálnak is

– utalt Stoltenberg a NATO-alapszerződés nevezetes 5. cikkére.

A főtitkár szerint jelenleg aggodalomra elsősorban az ad okot, hogy Oroszország, amelynek kormánya több, mint százezer fős katonai kontingenst állomásoztat már az orosz-ukrán határon, továbbra sem tett lépéseket e létszám csökkentésére, inkább a katonai jelenlég növelése volt a jellemző a térségben.

Valgyimir Putyin orosz elnök a maga részéről következetesen cáfolja, hogy bármilyen orosz katonai lépés készülne Ukrajna ellen, viszont azt is minden alkalommal megerősíti, hogy

amennyiben a nyugati katonai szövetség figyelmen kívül hagyja az orosz biztonságpolitikai kezdeményezéseket, akkor Moszkva úgymond kész és képes lesz megtenni az „ellensúlyozáshoz” szükséges mértékű katonai intézkedéseket.

Ennek lehetséges mibenlétét egyelőre nem pontosították.

A felek mindezen kérdésekről először hétfőn, Genfben kezdhetnek majd tárgyalást, ahol külügyminiszter-helyettesi szinten orosz-amerikai egyeztetés kezdődik a témában. Ugyancsak a héten a jelenlegi tervek szerint Brüsszelben hosszú idő után megint asztalhoz ül majd a NATO-Orosz Tanács is, míg csütörtökön Bécsben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében folytatódhat a kérdés megvitatása.

Formailag és szervezetileg valamennyi megbeszélésből egyelőre kimarad az Európai Unió, mint politikai entitás, jóllehet, az uniós közös külpolitikai főképviselője, Josep Borrell az elmúlt napokban számos alkalommal szorgalmazta az EU bevonását ezekben az egyeztetésekbe.

Cserébe Emmanuel Macron francia elnök, úgyis, mint az uniós féléves soros elnökségét ellátó ország vezetője, a „francia EU-félév” megnyitása alkalmából pénteken Párizsban jelezte, hogy a maga részéről „a következő napokban” beszélni fog majd Putyin orosz elnökkel. Mint fogalmazott,

az EU nem engedheti meg magának, hogy ne egyeztessen Oroszországgal,

majd még hozzátette: a párbeszéd úgymond nem jelent megalkuvást is.