Az energiaárak folyamatos növekedése állt az energiaügyi tárcavezetők legutóbbi EU-tanácsülésének középpontjában, amelyen Kadri Simson, a témakörért felelős észt uniós biztos bizonyos intézkedéstípusok lehetőségére hívta fel a tagállamok figyelmét. Ezek olyan ideiglenes megoldásokat jelenthetnek, amelyek nem kuszálják össze az EU belső piaca egységes működési rendjét, viszont lehetőséget kínálnak a kialakult feszült helyzet valamilyen irányú enyhítésére.

Az uniós piacon hat hónap alatt mintegy megnégyszereződött a földgáz ára, vélte a Nemzetközi Energiaügynökség adataira hivatkozó riportjában a brüsszeli Euractiv, miközben a Financial Times arról tudósított, hogy az európai irányadó gázár január óta 250 százalékkal növekedett.

Az okok sokfélék. A járvány másfél éves bénultságának elmúltával

az ipar láthatóan mindenütt ismét rákapcsolt, ami magasabb szintre emelte az állandó keresletet.

Történt mindez akkor, amikor az idei természeti katasztrófák sora több kulcsfontosságú régióban – így például az oroszországi Jamal vezeték esetében – visszavetette a termelést és/vagy a szállítást, továbbá, amikor a járvány alatt megkezdett (hálózati vagy kitermelői) karbantartási munkák esetenként a vártnál jobban elhúzódnak, illetve, amikor helyi okok miatt az ázsiai és latin-amerikai cseppfolyós gázigény a szokottnál nagyobb mennyiséget kötött le a korábbi kínálatból.

A brit The Guardian már augusztusi jelentésében idézte az utóbbi kapcsán az oxfordi Energia Tanulmányok Intézetének munkatársát, Mike Fullwoodot, aki szerint az idei rekordszárazság Braziliában például elapasztotta a vízi energiatermelést, úgyhogy folyékony gázból tetemes többletvásárlásra szorult az ország. Cserébe Ázsiában, ahol szintén rohamtempóban jön fel a járvány idején jegelt ipari termelés, a kereslet a cseppfolyós gázért szintén folyamatosan nő, és ez – a Euractiv által idézett Barclay Bank elemzése szerint – minimum a pekingi téli olimpia végéig már jellemző tendencia is marad.

Márpedig ezzel egy időben a világ folyékonygáz-ellátását biztosító technológia mintegy 20 milliárd köbméternyi kapacitását érintő része nyáron még fenntartási vagy javítási munkák miatt kiesett a kínálatból, és elsősorban amerikai oldalon még ma sem került vissza valamennyi.

Mindez

párosul azzal, hogy az európai készletek eleve a szokottnál alacsonyabb szintről szembesültek a kialakult helyzettel.

Az európai energiaipari lobbiszervezet, a Gas Infrastructure Europe már augusztusban azt jelentette – és hírek szerint ebben sincs változás –, hogy az európai tározók feltöltöttsége csak 60 százalékon áll, ami 70 milliárd köbméternek felel meg, miközben összességében 117 milliárd köbméter gáz befogadására volnának képesek.

Tavaly adott volt a feltöltöttségük. Idén azonban az elhúzódó hideg tél megcsapolta a készleteket, amit mindmáig nem pótoltak, és most már csak egyre drágábban volna erre mód.

Márpedig szakértők szerint a relatíve alacsony tartalékszint önmagában is felettébb sérülékennyé teszi az európai gázellátás biztonságát, amit a piac persze szintén beáraz. Az említett Guardian-riport ennek kapcsán idézte Jack Sharplest, az oxfordi intézet egy másik, vezető kutatóját, aki úgy vélte, hogy „elég annyi, ha néhány olyan folyékonygáz-ellátó kapacitás, amelyet jelenleg karbantartás miatt kivontak a kínálatból, nem tud visszalépni időre, vagy ha valahol előre nem látott üzemzavar áll be, és máris hiány keletkezhet". Egyúttal megjegyezte, hogy ő amúgy adott tartalék mellett hasonló következményekkel számol „egy esetleges különlegesen hideg tél esetében is”.

Szakértők szerint mindezek a lehetőségek és jóslatok a jelen időszakban beteljesülni látszanak, amihez ugyanakkor elsősorban politikai szintről többen hozzáteszik azt a bizottsági tervezetet is, amely a károsanyag-kibocsátás kereskedelmébe (ETS) bevonná a tömegközlekedést és az ingatlanok (köztük lakóházak) fűtését is, jóllehet, tudni lehet, hogy ennek költségeit általános vélekedések szerint a szolgáltatók áthárítják majd a fogyasztókra.

Ez persze még csak tervezet és kapcsolódó hipotézis, úgyhogy más szakértők – és persze maga a Bizottság is –

határozottan cáfolják, hogy a klímacsomag hatása az imént említettek mellett máris szintén megjelenne a pillanatnyi piaci ármozgásban.

Hosszabb távon azonban, ha az átfogó európai klímacsomag mindenütt zöld jelzést kap és megkezdődik végrehajtása, sokak szerint ez is hozzájárulhat majd az energiaárak alakulásához.

Tekintve, hogy a Politico szerint a 2022-ig lekötött elektromos áramszolgáltatás ára máris duplája a tavalyinak, a tagállami és EU-szintű politikai vezetés már jelenleg is növekvő aggodalommal tekint a folyamat várható nemzetgazdasági, fogyasztói és persze főként politikai következményeire.

Juan Gónzalez-Barba spanyol európai ügyi államtitkár mindezek fényében is jelezte az európai ügyi tárcavezetők brüsszeli élésén, hogy kormánya kezdeményezi az energiaárkérdés napirendre tűzését az októberi EU-csúcson.

Addig is, Simson az energiaügyi miniszterek szerdai találkozóján értésre adta, hogy a fogyasztói terhek enyhítése érdekében

Brüsszel kész tolerálni az energiára rakott áfák és jövedéki adók mérséklését, továbbá és főként, a fogyasztók közvetlen szociális alapú támogatását.

Ez utóbbit amúgy több tagállam már enélkül, meg is kezdte.

• Spanyolországban a kormány ideiglenesen csökkentette a villamosáramra kivetett különadó nagyságát,
• Franciaországban pedig mintegy 6 millió rászoruló háztartásnak havi 100 eurós közvetlen szociális támogatást szavaztak meg.

Maga a Bizottság is dolgozik azon, hogy elfogadtassa a tagországokkal egy összesen 30 milliárd eurós speciális európai szociális alap felállítását, amelyből a klímacsomag által megkövetelt átállás energiaárakban megjelenő költségeit kompenzálnák az erre rászorulók körében. Az elképzelés rendkívül népszerű elsősorban a déli országok körében, míg a gazdag északi nettó befizetők egyelőre inkább ózdkodnak tőle.

Az energiaminiszterek szerdai tanácsülésén egyúttal az is kiderült, hogy a gázárak meglódulásából sokan annak megerősítését is olvasták ki, hogy fokozni kell a közös erőfeszítéseket az európai területen, saját kapacitásokkal kiaknázható megújuló energiaformák mielőbbi elterjedéséhez, lehetőleg rohamtempóban kiváltva a jelentős részt külső ellátóktól függő hagyományos szénalapú energiát.

A Euractiv szerint az osztrák tárcavezetőt, Leonore Gewesslert ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy

minél gyorsabban sikerülne az átállás a megújuló energiára, annál inkább ellenállóbbá válhatna Európa a piaci energiaárak hullámzásával szemben.

Spanyol részről addig is szorgalmazták, hogy a meglévő nemzeti készletek mellett teremtsenek közös európai platformot központi földgáztartalék felhalmozására is.

Egyúttal az európai és a nemzetközi diplomáciában folyik a találgatás, vajon mennyiben tehető felelőssé a jelen árnövekedésért az orosz gázeladási politika is. A Gazprom ismert módon már augusztus elején bejelentette, hogy ősztől az Ukrajnán áthaladó kapacitásnak egy töredékét kötötték csak le, amit ugyan már akkor sokan úgy értelmeztek, hogy mindennek hátterében az Északi Áramlat-2 vezeték majdani belépése állt, de mostanra már szaporodnak azok a hangok is, amelyek árfelhajtó szándékot is sejtetnek a lépés mögött.

Annyi bizonyos, hogy az Északi Áramlat-2 egyelőre még nem kapta meg a működtetéshez szükséges német hatósági engedélyt, és a Euractiv szerint az effajta ellátás visszatartás szolgálhat akár nyomásgyakorlást is.

A Nemzetközi Energiaügynökség mindenesetre már felszólította Moszkvát, hogy tegyen lépéseket kiegészítő jellegű európai eladások felgyorsításáért, úgymond ezzel is demonstrálva az európai ellátásban érzett felelősség orosz részről történő elismerését.