„Valami megroppant a transzatlanti kapcsolatokban” – fogalmazott a tengeralattjáró-ügyet kommentálva a Politico amerikai partnerének Thierry Bretton, az Európai Unió belső piaci biztosa.

Ugyanekkor főnöke, Ursula von der Leyen bizottsági elnök a CNN-nek nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy a brit–amerikai–ausztrál megállapodás létrejöttének módja – midőn elmulasztották minderről európai szövetségeseiket menet közben tájékoztatni – nemcsak az eredetileg tervbe vett 50 milliárd eurós francia–ausztrál megállapodásban részes Franciaországnak, de általában

az Európai Uniónak a bizalmát is kikezdte.

Egy másik uniós politikai vezető, Charles Michel, az Európai Tanács állandó elnöke hétfőn New Yorkba érkezve sajtónyilatkozatában arról beszélt, hogy míg az előző amerikai elnök, Donald Trump esetében világos volt, hogy „nem szerette Európát”, addig a helyére lépő Biden-adminisztráció azt hirdeti, hogy „Amerika visszatért”, csak éppen a történések fényében egyre kevésbé világos, hogy „ez a visszatérés hova is történt pontosan”.

Az amerikai viszonylatban is megnyilvánuló európai frusztráció első jeleként mindenesetre brüsszeli sajtójelentések szerint komoly lehetőségként merült fel, hogy az EU

javasolni fogja a szeptember 29-re, Pittsburgh-be tervezett EU–amerikai kereskedelmi és technológiai tanács miniszteri szintű ülésének halasztását.

A találkozón egyebek között olyan témákról lenne szó, mint a félvezetők és a mesterséges ingelligencia esetében közös európai–amerikai normák kialakítása.

A keddi Politico mindenesetre tudni véli, hogy a szlovén féléves EU-elnökség le is vette az EU-nagykövetek szerdai ülésének napirendjéről a pittsburgh-i találkozóra való készülést.

Úgy tudni, hogy az EU-tanácson belül egyúttal Párizs további lépésekben is gondolkodik, aminek bevezetéseként francia részről az október 6-i EU–nyugat-balkáni csúcstalálkozó napirendjéhez azon kérdés megvitatását is javasolták, hogy a változó helyzetben „mit kívánnak az EU-országok tenni”.

A francia felháborodás nem áll egyedül, a Politico idézett berlini kormányzati tisztviselőket, akik szerint

„a Biden-adminisztráció elszámította magát a tengeralattjáró-megállapodás járulékos kártevéséről",

amikor kihagyta a konzultációs folyamatból európai partnereit.

„Afganisztán után ez egy újabb példa arra, hogy nem számíthatunk száz százalékig az Egyesült Államokra” – tette hozzá a brüsszeli portálnak a német kormányközeli forrás.

Megfigyelők ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy a dilemma annyival komplikáltabb, hogy miközben az ausztrál szerződés elvesztése nyilvánvalóan nagy veszteség a francia védelmi iparnak – amelyik sokkal jobban az exportra van utalva, mint a nagyvolumenű védelmi erővel rendelkező Egyesült Államok –, ám a válaszlépésként proponált hangsúlyosabb európai szerepvállalás a közös védelmi képességek fejlesztésében távolról sem minden uniós tagállamban számít a legvonzóbb alternatívának.

Sokan továbbra is szívesen számolnak az amerikai nukleáris védelmi erővel, míg mások azzal érvelnek, hogy ha a franciák érdemi európai katonai képességet – stratégiai önállóságot – akarnak, akkor

terjesszék ki az egész unióra a meglévő nukleáris védernyőjüket.

Bármi is lesz az EU–amerikai kapcsolatok alakulása, a jelek szerint még inkább valószínűsíthető, hogy a tengeralattjáró-ügy minimum rövid távon alaposan próbára teheti az EU–ausztrál együttműködést. A nemzetközi sajtó már hétfőn felkapta Clément Beaune francia EU-ügyi államtitkár azon kijelentését, hogy Franciaország „elvesztette bizalmát Ausztráliában”, aminek fényében szerinte „elképzelhetetlen” az EU–ausztrál kereskedelmi tárgyalások folytatása. „Az adott szó megtartása a demokráciák és szövetségesek között bizalom megőrzésének a kulcsa” – tette hozzá.

Tekintve, hogy külkereskedelmi kérdésekben az unió nevében tárgyaló Európai Bizottság csakis tagállami konszenzussal a háta mögött léphet fel, a hirtelen ellenségessé vált francia hozzáállás – ha tartósnak bizonyul – egy közeli ausztrál megállapodás esélyeit is lényegében lenullázza – mutatnak rá elemzők.

Ez egyébként kitűnt Ursula von der Leyen fentebb már idézett CNN-nyilatkozatából is, a bizottság elnöke egyebek között leszögezte: „Egyik tagállamunkat elfogadhatatlan módon kezelték”, és mindaddig, ennek háttere pontosan nem válik ismertté, „a dolgok sem folytatódhatnak úgy, ahogy eddig”.

Ezt az álláspontot láthatóan osztja az Európai Parlament is, ahol a kereskedelmi szakbizottság német elnöke, Bernd Lange az ABC-nek adott keddi nyilatkozatában kifejtette: azok után, aminek Franciaországot kitették, mindenképpen „valamifajta bocsánatkérésre”, a jobb megértést szolgáló gesztusra volna szükség Ausztrália részéről. „Annyi bizonyos, hogy Európai oldalon a kompromisszumra való készség lecsökkent” – tette hozzá.

Szakértők megjegyzik, hogy a kútba esett francia–ausztrál tengeralattjáró-megállapodás nagyságrendje (50 milliárd euró) mintegy tízszerese lett volna annak, mint amennyit előzetes számítások szerint 2030-ra az EU társadalmi össztermékhez adna egy EU–ausztrál kereskedelmi egyezmény. És tekintve, hogy az üzletben más, európai léptékű nagyvállalatok is érdekeltek lettek volna – mint a német Atlas Elektronik, vagy a Thyssen Krupp Marine –, a sértettség érzése európai oldalon láthatóan szélesebb bázist érint.