Kijev szerint a napokban tartott amerikai–német csúcstalálkozón született elvi megállapodás arról, hogy Washington nem emel többé kifogást a befejezéséhez közeledő Északi Áramlat 2 gázvezeték beüzemelése ellen – következésképpen szankciókat sem vet be miatta – nem tartalmaz elegendő biztonsági garanciát, sem pedig pénzügyi kompenzációt Ukrajna számára.

Konkrétan, az ukrán jegyzékben – amelyet Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter juttatott el Brüsszelbe, és amelyet a brüsszeli Politico ismertet – Kijev az EU–ukrán társulási szerződés 274. pontjára hivatkozik, amely szerint az EU vagy tagállamai konzultálni kötelesek Ukrajnával energetikai “infrastruktúrafejlesztések” kapcsán, és együttműködnek Kijevvel a földgáz kereskedelmével, valamint a biztonságos ellátással kapcsolatos ügyekben.

Ugyanezen jegyzékben az ukrán kormány arra is felhívta a figyelmet, hogy a társulási szerződés 337. pontja értelmében a felek kötelezettséget vállaltak, hogy “a szolidaritás szellemében hatékony mechanizmust hoznak létre potenciális energiaválság-helyzetek” kialakulásakor.

A kijevi vezetés szemében az Északi Áramlat 2 befejezése és üzembe helyezése – amellyel Moszkva a teljes német gázexportját Ukrajnát megkerülve tudja lebonyolítani – pontosan ilyen “potenciális válsághelyzetet” teremt. Ukrán félelmek szerint, mihelyt az orosz kormány számára fizikailag lehetővé válik eladásaiból kizárni bármilyen ukrán kontroll-lehetőségét,

elhárul az utolsó visszatartó tényező, amely közvetve ellenérdekeltté tehette az orosz vezetést Ukrajna megtámadásában, netán megszállásában.

Az említett Biden–Merkel csúcson természetesen ez az aspektus szintén felmerült, ezért helyezték ünnepélyesen kilátásba, hogy ukránellenes orosz fellépés esetén Németország azonnal beszünteti vásárlását Oroszországtól, amúgy pedig kezdettől fogva fejlesztési, beruházási támogatást nyújtanak Kijevnek, a kieső tranzitdíjak kompenzálására.

Ukrán részről azzal érvelnek, hogy adott formájában a biztonsági garancia nem eléggé robusztus ahhoz, hogy az Moszkvát visszatarthatná egy támadástól, sem pedig a kilátásba helyezett befektetés volumene nem kínál érdemi kárpótlást Kijev számára.

A Politico megjegyzi, hogy az ukrán jegyzék egyszerre keltett feltűnést és nem csekély elismerést is európai uniós diplomáciai körökben, ahol többen az “ukrán karakánság” egyfajta megnyilvánulásaként értékelték a fejleményt. A lépés

arra emlékeztette az Európai Uniót, hogy az aláírt szerződés “kétirányú utca” ,

és ebben nemcsak a partnerekre hárul kötelesség, hanem az unióra is.

Abban ugyan eltérnek a nyugati vélemények, hogy Kijev mindezzel mit tud majd elérni – mindenki egyetért, hogy magát az Északi Áramlatot visszacsinálni biztos nem tudják már –, de a lépés arra minimum jó lehet, hogy fórumot kínáljon Ukrajna számára aggodalmai kifejtésére, valamint hogy a kialakult helyzetre válaszul megfogalmazott követeléseinek nyomatékot adjon. Amúgy pedig látványos demonstrációja az önálló ukrán államiságnak – idézett brüsszeli diplomatavéleményt a Politico.